A forgalmi bélyegek és bélyegsorok a postaigazgatások fontos kiadványai, amelyek magukon hordozzák a kibocsátó ország és a kibocsátó posta értékeit, jellegzetességeit. Az idén függetlenné válásának 150 éves évfordulóját ünneplő Magyar Posta új forgalmibélyeg-sorozat kibocsátását kezdi meg Postatörténet 2017 címmel, amelynek címletein a postai szolgáltatásokhoz kapcsolódó jellegzetes vagy különleges tárgyak és munkaeszközök jelennek meg a kezdetektől napjainkig.
A grafikák tervezésekor fontos szempont volt, hogy az ábrák a bélyegek alapfunkciójukat – a postai díjak lerovását – jól látható névérték-ábrázolással támogassák. Abból a célból, hogy használatuk egyszerűbb és gyorsabb legyen: a bélyegek öntapadós változatban készültek.
Az 5 Ft-os címleten jellegzetes postai munkaeszközök, bélyegzők és pecsétnyomók láthatók: középen egy hely- és keletbélyegző, amit a dátum megjelölésére forgatható kerekekkel láttak el. A korabeli bélyegzőket Első Magyar Bélyegzőgyár néven elsősorban Klassohn Antal cége készítette a Magyar Királyi Posta számára. A bélyegzőpárnára feltámasztva az INDÍTÁS UTÁN feliratú szögletes kezelési bélyegző, a párnától jobbra egy a koronás postakürttel vésett pecsétnyomó fekszik.
A 10 Ft-os bélyeg egy olyan lófogatú csomagkézbesítő kocsit ábrázol, amelyet a vasúttal el nem látott területeken postaszállításra, a nagyvárosokban levélgyűjtésre és csomagkézbesítésre a kezdetektől, egyre csökkenő mértékben (Budapesten 1958-ig) használtak.
A 30 Ft-os címlet fő témája egy 1894-ben rendszeresített ún. gépi ürítésű levélszekrény, ami jelentősen meggyorsította a küldemények összegyűjtését. Ezek a berendezések piros színükkel, sátortetős és oromdíszes alakjukkal a magyar postaigazgatás jellegzetes berendezéseivé váltak. Ma is használnak hasonló rendszerű levélszekrényeket.
A 100 Ft-os címleten egy postahivatali címertábla jelenik meg. Amikor 1867. május 1-jén a Magyar Királyi Posta belügyeiben függetlenné vált, első vezetője, Gervay Mihály országos postafőigazgató legfontosabb intézkedései a posta nemzeti jellegét hangsúlyozták, közülük is kiemelkedett a postahivatali címertáblák cseréje. Az osztrák címeres, német nyelvű táblák helyére nagyon rövid idő alatt új, egységes megjelenésű magyar címertáblák kerültek.
A 200 Ft-os címleten egy a postaaltisztek számára rendszeresített egyenruha részét képező sapka látható, ami sötétkék posztóból készült a magyar huszárcsákók szabásmintájára. Az aranyszínű gombot, melyen a koronás postakürt látható, a fémszállal készült zsinór kapcsolja a sapkarózsához, az ugyancsak fémszálból készült rozettát a magyar királyi korona képe díszíti. A fekete simléder fölé varrt fém ellenőrző szám a fővárosi kézbesítők megkülönböztetésére szolgált, és a második világháborúig volt használatban.
A 300 Ft-os címlet egy postakürtöt mutat be. Ez a középkortól használatos eszköz mára világszerte elterjedt szimbólum, a nemzeti színekkel, hatalmi jelvényekkel kiegészítve sok esetben az adott ország nemzeti postáját jelképezi. A XIX. század közepétől a lófogatú postajárművekkel jobbára már csak küldeményeket szállítottak, a postakürtöt ezeken a járatokon használták megkülönböztető jelzések leadására. 1867 után a zsinór, mellyel a hajtó nyakába vagy vállára akasztotta, előírásszerűen nemzeti színű volt.
(Forrás: Postamúzeum)
