Mindenki karácsonyfája - körülötte apró sátrak, benne minden finomság, karácsonyi vásár, ahol az emberek még több pénzt költhetnek el, mint amennyit eredetileg szándékoztak. Ma már a közös karácsonyfa többnyire üzleti fogás, de nem mindig volt ez így. Eredetileg a Mindenki fenyőfáját azoknak állították, akik otthontalanok, magányosok voltak.
A közös fenyőfa gondolatát először Slachta Margit, az első női parlamenti képviselő vetette fel 1920-ban, írja az Új Ember című katolikus lap. Ő amerikai körútján látott először ilyen kezdeményezéseket, de már korábban is kitalálta, hogy valamivel az otthontalanokat is meg kellene örvendeztetni decemberben. "Hogy ne csak az otthonok ünnepeljenek, hanem az otthontalanok is" - írta.
Neki is kezdett a karácsonyfa-állításnak, amelyet hosszan tartó munka előzött meg. Minden fa kapott egy anyát, aki munkatársakat vett maga mellé, együtt gyűjtöttek adományokat, csokoládét, és csomagokat állítottak össze belőlük. 1927-ben a Nemzeti újság így tudósított az eseményről: "Az Angyalföld legsötétebb részén, a Szent László út egyik üres telkén sok-sok gyermek vette körül a csillogó fát. A díszes fa alól aztán előkerültek az ajándékok, amelyeket a karácsonyfa-anya és munkatársai gyűjtöttek össze. Ezer apró csomag. És amíg a gyertyák szelíden lobogó lángja felmelegítette ezeknek az apró embereknek a szívét, a ragyogó fa fényében megtorpant az utca forgalma a szokatlan látványtól."
A második világháború alatt, a bombázások idején is volt közös karácsonyfa, igaz, erről kevesen tudnak. Egy honvédségi teherautóra szerelt fa járta a várost, és ajándékok helyett akkor gyertyát osztogattak, hiszen akkoriban az igazán nagy kincs volt. A teherautón volt gramofon is, amely karácsonyi dalokat zengett. Márai Sándor így emlékszik vissza a "vándorfára": "Mikor már besötétedett, el is felejtettük, hogy elsötétítés van, és az égő gyertyájú fával száguldoztunk végig az utcákon, a hidakon. Felettünk pedig keringtek a halált osztó gépmadarak ... Egy magyar honvéd volt a sofőrünk, aki a végén azt kérte, adjuk a honvédségnek a karácsonyfát, hadd legyen nekik is karácsonyuk ma este, ki tudja, nem az utolsó-e?"
Sokaknak az volt. S a fa, amely több mint ötven évvel ezelőtt ekkora boldogságot okozott a katonáknak és Budapest lakóinak, az ma is ott áll a nagyobb tereken. Ott áll a Vörösmarty téren, Debrecenben, Pécsett, Győrben, és még hosszan sorolhatnánk. Mi lenne, ha amikor legközelebb arra menne, akkor nem rögtön az árusoknál próbálná elverni a pénzét? Hanem inkább arra gondolna, kinek is van ez a karácsonyfa eredetileg felállítva. Azoknak, akiknek nincsen otthonuk, nincsen családjuk, nincsen semmijük. Ha máskor nem, így, karácsony közeledtével egy kis melegséget mi is adhatunk nekik: egy kiflit, pár forintot, egy kidobásra váró takarót. Nekünk is jobb lesz... ott, belül...
