Szárazság idején sokszor alig érzékelhető a jelenlétük, ellenben miután megnyílnak az ég csatornái, gyakran tömegével másznak elő rejtekükből. Ez a találkozás a legtöbbünknek maradandó élményt jelent, hiszen Magyarország egyik legtetszetősebb, rendkívül fotogén kétéltűjéről van szó. Sajnálatos, hogy napjainkban a foltos szalamandrára számos veszély leselkedik, ezért döntött úgy az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, hogy a fajt 2019-ben az Év kétéltűjének választja.
A foltos szalamandra legnagyobb és leglátványosabb farkos kétéltűnk, Magyarországon más állattal gyakorlatilag összetéveszthetetlen. Testhossza felnőtt korában átlagosan 20 cm körüli. Szemei nagyok, kiemelkedők, pupillája sötét. A test hengeres, mintázata feltűnő, egyedekre jellemző. Háta és oldala fényes fekete, amelyet világos- vagy sötétsárga foltok tarkítanak.
A foltos szalamandrát már az ókor nagy természettudósai (Arisztotelész, Plinius) is ismerni vélték, téves megállapításaik nyomán azonban az állatot hosszú ideig babonás félelem övezte.
Rejtett életmódja és feltűnő megjelenése beindította az emberének képzetét, sokáig hittek az állat halálosan mérgező mivoltában és mágikus tűzoltó képességében is. Igaz, hogy bőrének váladéka az ember nyálkahártyájával érintkezve irritatív hatású, s az is, hogy a bőr maga hideg, nyirkos tapintású, a szalamandra valós képességei azonban távol állnak a mesék világától. Nem oltja el a tüzet, nem sző selymet, és ha szerencsétlenül belepottyan a kútba, akkor sem fogja mérgével a vízből ivók vesztét okozni. A felvilágosodás óta szerencsére egyre gyarapodnak az állat valós természetrajzával kapcsolatos ismereteink, és a faj jelenleg is sokrétű kutatások tárgya.
