A nő veséjére jelentkezett is egy orvos, akinek gyermeke súlyos beteg volt, számos belső szerve nem működött rendesen. Mégsem állapodhattak meg legálisan abban, ami mindkettejük számára valamiféle megoldást jelentett volna.

Ez valószínűleg még nagyon sokáig nem is lesz legális, hiszen számos etikai kérdés merül fel a szervkereskedelemmel kapcsolatban, ugyanis az sem megoldás, ha valakinek az anyagi háttere dönti el, meggyógyulhat-e vagy belehal szervei elégtelen működésébe.

Ennek ellenére az illegális szervkereskedelem egyre jobban terjed, hiszen ahol szegénység és elkeseredettség van, ott az emberek könnyen eljutnak gondolatban ezekhez a drasztikus pénzkereseti lehetőségekhez is, s szép lassan elkezdik eladogatni páros szerveiket.

Amelyeknek nem kicsi az áruk. Legutóbb egy internetes árverésen már százezer dollárt adtak volna egy veséért, ha a hatóságok meg nem szüntetik az oldalt. Kína is beszállt az üzletbe, a halálra ítélt rabok testét használják fel ilyen célra, pénzért kínálják külföldi transzplantációra váróknak. Akik nyilván ki is fizetik az óriási összegeket, hiszen életük múlik rajta.

A szomorú az, hogy ezek a szervek a kínai betegeknek is életfontosságúak lennének. Évente mindössze húszezer transzpalntációt tudnak csak elvégezni a szükséges kétmillióból, pontosan az alkalmas donorok alacsony száma miatt.

De nemcsak Ázsiában virágzik az üzlet. Legutóbb egy bolgár kórházat kaptak rajta azon, hogy húsz törvénytelen vesetranszplantációt végeztek el, szintén gazdag külföldieken.

Vajon a vesén és a májon kívül pontosan milyen szerveket is lehet átültetni - akár legálisan, akár illegálisan? Az orvostudomány mai állása szerint a két említetten kívül leginkább a tüdő, a szív és a hasnyálmirigy és a vékonybél használható fel. Persze vannak érdekes esetek: biztos emlékeznek arra a pár hónappal ezelőtti műtétre, amikor egy nő súlyosan sérült arca helyébe kapott egy újat.

A transzplantációk (persze elősorban a legálisak) során az esetek többségében agyhalott donorból operálják ki a szükséges szerveket, de sikertelenül újraélesztettek vékonybelét és máját is fel szokták használni. A harmadik lehetőség - amelyet a törvénytelen kereskedelem szokott leginkább kihasználni - az élő donor.

Akiknek - bármennyire is bizarr ezt leírni - más-más az "árfekvésük" területenként. Míg Törökországban 2700 dollárt kérnek egy veséért, addig a Közel-Keleten már ezerért kaphatunk. Pontosabban nem mi, hanem a "viszonteladók", akik minimum két olyan ember szükségét használják ki, akik bármit megtennének helyzetük megváltoztatásáért: a kilátástalanul szegényét és a halálos betegét.