"Az, hogy valaki megkap-e egy fertőzést, két dologtól függ: a szervezetébe került kórokozók számától, fertőzőképességétől, valamint az immunrendszer aktuális állapotától" - írja dr. Valló Ágnes a "Menedzserbetegségek" című könyvében.

Sokunknak van már kellő tapasztalata arról, hogy a tartós stressz állapotában mennyivel gyengébb, erőtlenebb, idegesebb, feszültebb az ember. Már Selye János professzortól tudjuk, hogy a pozitív stressz nagyon is inspirálóan hat az ember munkaképességére, kedélyére, lelkiállapotára, s ezáltal az aktivitására.

 A túlzott mértékű, tartós stressz azonban egyértelműen gyengíti az immunrendszert. Természetesen minden egyes ember esetében máshol van az a határ, amikor a pozitív tartományból átfordul a károsító tartományba a stressz. Mivel nem vagyok orvos, eltekintenék a stresszállapot, a mellékvesekéreg, az agyalapi mirigy és a csecsemőmirigy működése összefüggéseinek a magyarázatától. Inkább az idegrendszeri, lelki tényezőkre és felerősítésük módjaira hívnám fel a figyelmet.

Az influenzajárványok idején különösen aktuális beszélnünk a védettségről. Az egyszeri embert nagyon sok oldalról tájékoztatják arról, hogyan védekezzen a járványok ellen. Beszélnek védőoltásról, s főleg arra vonatkozóan vannak jó tanácsok, mit tegyünk, ha már betegek lettünk. Arról kevés szó esik, hogyan erősítsük, támogassuk meg immunrendszerünket a védőoltáson kívül, hogy a lehető legenyhébb fertőzési panaszaink legyenek.

Ha már megkaptuk.

Álljunk le, ha kell!

Ki kapja meg a fertőző betegségeket? Akit közvetlenül, nagy dózisban ér az arcában a vírusok milliója. Aki ugyan közvetlenül nem érintkezik a vírusfertőzöttel, de a környezetében van, s gyenge az immunrendszere a fertőzéssel szembeni védekezéshez. S aki mindezeken kívül életének nagyon is fárasztó szakaszában van. Elege van a világból, a munkából, a bajokból, a kötelességekből, a nehézségekből. Szervezete leálljt követel. A vírusfertőzés rákényszeríti gazdáját, hogy feküdjön ágyba, vonja ki magát egy kicsit a világból, pihenjen, töltekezzen. Ez utóbbi magyarázat az egyre jobban terjedő holisztikus gyógyászati szemléletből ered.

Az immunrendszer fitten tartása elméletileg a következőképpen történhet: nyugodt, stresszmentes életmód, sok friss levegő, boldogságos, szeretetteljes, pozitív környezet, vitamindús, tápanyagdús táplálkozás, sok mozgás, elégedettség, sikerélményekben gazdagság, munka és pihenés egyensúlya, teljes értékű pihenés, teljes értékű munka.

Soroljam még tovább, mit nem tud a mai világban élő ember megvalósítani, ha életben akar maradni, és fenn akarja tartani a családját és a megteremtett értékeit? S vannak ezek között a betartandó életviteli jó tanácsok között olyanok is, melyeket, ha akarnánk, akkor sem tudnánk megvalósítani. Gondolok itt a tápanyagdús táplálkozásra, mert a táplálékainkban már átlagosan tizedannyi tápanyag van, mint amennyi például a múlt század elején volt bennük. Köszönhető mindez a vegyszerezésnek, a nagyüzemi termesztés, tenyésztés sok hátulütőjének, az élelmiszer-gazdaság és -kereskedelem által használt méreganyagoknak, a levegő szennyeződésének, a megváltozott táplálékláncnak, az élő vizeink szennyezettségének stb.

S érdemes-e magyaráznom önöknek, kedves olvasóink, hol találnak friss levegőt, a természettel harmóniában élést nagyvárosainkban a motorizáció és az elektronizáció elterjedése következtében. S hová meneküljünk abból a negatív lelkületű közegből, mely országunkban körülvesz bennünket, magával ránt, hogyan maradjunk pozitívak ott, ahol arról szól a politika és a média, kit hogyan lehet tönkretenni, igazságokból hazugságokat csinálni, értékeket ócskavassá silányítani. A gondolatszennyezés állapota a környezetszennyezést meghaladó módon veszélyezteti létünket.

Rosszul csináljuk!

A problémák még sorolhatóak tovább. Az immunrendszer jó állapotba helyezése és ott-tartása a betegségek megelőzésének kulcskérdése. A civilizált országok egészségszemlélete ma kevéssé alkalmas a megelőzés kultúrájának hangsúlyozására. A betegség gyógyítása áll a fókuszában, a már meglévő panaszok, problémák testi szintű kezelése, megszüntetése, csillapítása. S sajnos, a legtöbb esetben, mivel meggyógyítani nem tudják a betegséget, a betegség elviselhető szintjének megtartása az alapvető szándéka és irányultsága. Tehát magunk sem tudjuk, hogy magunk tehetünk a legtöbbet egészségünk fenntartása érdekében. Életvitelünkkel, testi, lelki, szellemi állapotunk magas szinten tartásával.

A testünk azonnal jelzi, ha valamit rosszul csináltunk magunkkal. Ha magas a stresszterheltségünk, ha lestrapált a szervezetünk, ha fáradt az idegrendszerünk, ha túlterheltük magunkat, ha konfliktusban vagyunk magunkkal és a külvilággal, testünk azonnal vészjeleket küld.

A fertőző betegségeket a testi alulműködés okán kívül tehát akkor is elkaphatjuk, illetve erősebb tünetekkel járhat, mint az átlag, ha elegünk van a terhekből a strapából, a problémákból, a megfelelési kényszerből, s nem állunk le pihenni, megújulni. Tovább erőltetjük magunkat a nehezen viselt helyzetben.

Megint csak dr. Valló Ágnes könyvére hivatkozom, aki példák sorát hozza az előző állítás bizonyítására. Egy nagyon szigorú nevelési elveket valló tanító osztályában mindig sokkal több a hiányzó, főként járványok idején. Egyetemeken, főiskolákon a vizsgaidőszakban mindig jóval magasabb a lázas fertőzöttek száma, mint szemeszteridőben.

 "S Ön, kedves olvasó, ha elfárad, vagy egyszerűen csak elege van mindenből, megengedhet magának néhány nap kikapcsolódást? Ha megfázik, fáj a torka, hőemelkedése van, otthon marad egy-két napot pihenni? Vagy inkább azt mondja: Csak nem fogok ilyen semmiség miatt otthon maradni? És éppen most, amikor.... És tovább húzza az igát, halomra fertőzve stressztől szintén legyengült immunrendszerű társait. (...) Ha nem figyelünk oda testünk apró jelzéseire, az könnyen megbosszulhatja magát. A lábon kihordott influenza gyakrabban okoz szövődményeket. Ne várja meg. Míg egy magas láz, esetleg tüdőgyulladás mindenképpen ágyba kényszeríti" - szól az idézet a könyvből.

Teljes cikk a Piac és Profit Magazin márciusi számában.