Ő hivatalos nevén a gyíkember, akinek egész teste ki van tetováltatva. Ily módon akar erre az állatra hasonlítani vagy azonosulni vele, ki tudja?

És amit ember megtehet, hogy egy gyíkra hasonlítson, azt gyíkember megtette, hiszen egész testén nincs egy négyzetcentiméternyi hely sem, amelyet ne borítana a zöld tetoválás, beleértve az intim részeket is. Emellett számos piercing és bőr alá behelyezett fémdarab "díszíti" az arcát, de ami a legriasztóbb: nyelve is kettémetszett... akár egy gyíknak.

És ez a férfi nincs egyedül. Sokan macskanők, tigrisek, kígyók akarnak lenni. Vagy nem akarnak igazán azok lenni? Ez csak valamiféle bizarr hobbi? A legtöbbjük ugyanis ugyanolyan életet él, mint mi, rendes állásuk van (ha kapnak), egyáltalán nem vadállatokként viselkednek. Bár van kivétel, egy férfi tetoválásának elkészülte után kiköltözött a vadonba.

Az állatokkal való hasonulás gondolata egyáltalán nem újkeletű, hiszen az ősi hit szerint az, akik magán viseli egy adott állat képét, magában hordja szellemét is.

Vajon mi vezethet egy embert arra, hogy azonosulni akarjon egy állattal, és mit jelent az, hogy milyen állat is az, amit visel bőrén? Személyiségünk a pszichológusok szerint 3-4 éves kor körül kezd kialakulni, Higgins szerint a gyermek ilyenkor kategorizálja magát, általában a saját nemű szülővel azonosul, legalábbis részben.

Az állatokkal azonosulni kívánók mégsem egészen gyerekkoruktól eredeztetik ezt a szükségérzetet. Legtöbbjük azt mondja, mindig is volt valamiféle vonzódása az állatok iránt, de igazából serdülőkorban döntötték el, hogy más életet fognak élni, mint a többiek, és ezt a külsejükkel is jelzik. Megtalálták magukban azokat a tulajdonságokat, sőt erősíteni kívánták, amely alapvetően jellemző az adott fajra.

De ne higgyük, hogy az ő esetükben nem játszik szerepet az a tudás, amelyet elsajátítunk életünk során. Talán nem véletlen, hogy azok a nők, akik úgy gondolják, kvázi-állatként akarnak élni, főként a nőiességhez kapcsolódó négylábút választanak, a leggyakoribb a macska. De van, amikor más szempont szerint választanak, a tigris, a cápa, a kígyó akkor is, ma is a kegyetlenséget sugallják.

Vajon ők a társadalomból is menekülnek? Taszítónak tartják az emberi közösségeket? Ennek ellentmond, hogy nagyon kevesen élnek a természetben. És ha maga a társadalom taszítja ki őket, akkor ez nem azért van, mert riasztó a külsejük?