Miért felejtkezünk el folyton arról, hogy az embernek is szüksége van hajtóerőre, energiára, hogy működjön? Miért van az, hogy az energia szóval kapcsolatban csak a mechanikusan működő tárgyainkra gondolunk, a minket kiszolgáló gépekre, masinákra. eszközökre? Legalábbis a tudomány, beleértve a fizikai, biológiai és a közgazdaságtudományt is, az utóbbi időkig az energia  fogalmán csak az anyagi világban ember által előállított, annak szolgálatában lévő, különböző halmazállapotú és erősségű, képletekkel leírható, modellezhető, érzékelhető dolgokat értett.

Az ember azonban mintha más, megfoghatatlan, a mai tudomány által megmagyarázhatatlan erők, energiák szerint működik.

Érdemes elgondolkodnunk, miért van az, hogy egyik embernek hallatlan energiája van az élethez: hatalmas mennyiségű munkát végez  egy nap, rengeteg stressz helyzetet tűr el úgy, hogy meg sem viseli, emellett rendszeresen sportol, családjával sok időt tölt, olvas, társaságba jár, tájékozott mindenről a világban, jókedvű, imádja az életet. A másiknak fáj az élet. Rendkívül nagy megterhelésként éli meg, ha egy nap egy dolgot el kell intéznie. Két edény elmosogatásától is elfárad, legszívesebben mozdulatlanul bambulja a tévét, unott, rosszkedvű, utálja a tettet, a mozgást, a változást, és mindent. Mi kettejük között a különbség? Az energiatöltet.

 Egészséges életmód?

Nyilvánvalóan az ember energiamennyiségéhez van köze az egészséges életmódnak. Az erős fizikumú ember többet bír, mint a gyenge, kevésbé hamar fárad el. Ezt el kell fogadnunk. De hová tegyük, ha azt tapasztaljuk, hogy egy 50 kilós, sovány, idősebb ember állóképessége messze meghaladja 90 kilós, kisportolt testalkatú fiatalabb kollégájáét, ha határidős munkát időre be kell fejezni. Szakmai hírnevének megtartása olyan erős motiváció, mely jóval nagyobb energiákat generál benne, mint a sport adta fizikai állóképesség, ha nincs megfejelve szakmai becsvággyal.

Kétségtelen, hogy testünk állapota sokat számít a kitartást igénylő fizikai és szellemi, idegi megterhelések tűrésében. Nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben divatossá vált a rendszeres testmozgás. A rendszeres testmozgás, ne adj isten: sport nemcsak testünket tartja jó állapotban, hanem lelkünket is átmossa, felfrissíti, idegeinket megnyugtatja. Persze ez utóbbi megállapítás csak az élvezet és szórakozás miatt végzett testmozgásra vonatkozik. A monoton, kötelességszerűen elvégzett mozgásgyakorlatok kevés örömöt, élvezetet, kikapcsolódást okoznak. S tapasztalatból is tudhatjuk, hogy az ilyen testmozgás után elmarad a jókedv, a felhőtlenség, harmónia érzése. A fittness-gépeken elvégzett gyakorlatoktól jóval kevesebb energiatöltést kapunk, mint egy végigloholt focimeccstől, vagy egy jó teniszmérkőzéstől, ahol végre revansot adunk régi ellenfelünknek, barátunknak, s a tét: ki fizeti a sört. Az örömérzés tehát a plusz töltést adó tényező?

Vitamin?

Ki ne tudna számtalan példát hozni környezetéből, vagy saját életéből, hogy mennyivel többet tud dolgozni, mennyivel jobban tűri a stressz helyzeteket az, akinek kiegyensúlyozott családi háttere van. S mennyivel sebezhetőbb, érzékenyebb, hamarabb kiboruló az, akinek otthon valami nem stimmel. Tudjuk mindannyian, hogy a különbség nem a bevett vitamin mennyiségén, vagy az egészségesebb táplálkozáson, rendszeres testmozgáson múlik. Persze azon is. De megfogalmazható ezúttal is: a testi-lelki a harmónia érzete, amivel egyikünknek több a másikunknak kevesebb az energiája.

 Tagadhatatlan, az egészséges táplálkozás nagyon fontos. A vitamin-, ásványianyag-, fémhiányos szervezetet hamarabb megtámadja a betegség, gyengébb, fáradékonyabb, mint a nélkülözhetetlen anyagokkal optimálisan ellátott szervezet. Szintén nem véletlen, hogy korunkban erős divat lett a vitaminozás, az egészséges táplálkozásra való figyelem. Szaporodnak a vegetariánusok. Egyre több ember tapasztalása a bizonyíték arra, hogy a növényi táplálékokra való áttérés után mennyi betegségtől, panasztól szabadultak meg, nem beszélve a felesleges kilókról. Egyszerűen sokkal jobban érzik magukat, mint húsevő korukban. De ugye egyikünk sem abszolutizálná ezt a megállapítást, amikor látja, tapasztalja, hogy egy húsevő, önmagát teljesen kiszipolyozó ember, aki éjjel-nappal dolgozik álmai megvalósításán, cége növekedési pályára állításán, új üzlete beindításán, jövője megalapozásán, élete egyik legfontosabb céljának megvalósításán, s millió akadályon úgy fúrja magát keresztül, hogy észre sem veszi, hegyeket mozgat. Ez az ember véletlenül sem kapja el az influenzát, nem görcsöl be a gyomra, pedig rendszertelenül táplálkozik. Egyszerűen azért, mert most nem teheti meg. Ha ebben az állapotában valaki, vagy valami meg akarja akadályozni, oroszlánként küzd, pedig valójában szelíd nyuszinak ismerte a világ. Agya kapacitása, találékonysága, kreativitása többszörösére növekszik ebben az időszakban, pedig egyébként lusta embernek ismerte a világ. Miért történt mindez vele? Honnan szedte átlagkapacitása többszörösét produkáló energiáját?

Létrehozni valamit, megvalósítani az álmainkat, bebizonyítani magadnak, a világnak valamit, felelősséget érezve családunk, környezetünk iránt, kötelességérzettől átitatva tenni amit kell. Ki tudja, kiből milyen motiváció váltja ki a batmant, de mindenesetre irigyeljük azt, aki valaha átélte a batmani állapotot. Mert akkor valószínűleg boldog volt. A lázas, eufórikus állapot, a valamit teremtés, megvalósítás állapota olyan örömérzet, mely a szerelemérzetnél is jelentősebb, maradandóbb. Mégis, miért kelünk fel kényelmes foteljainkból, mikor mindenünk megvan?

A motivációk nagyon is különbözőek. De egy közös van: a sikerélmény elérése, melyet egyikünk önbecsülésként, másikunk bizonyításként, harmadikunk hiusága kielégítéseként, továbbiak esetleg családjuk jólétének megteremtéseként, és akad aki a nemzetért, az emberiségért való felelősségérzeteként, és még sorolhatnánk tovább az okokat, éli meg. Energiánkat ezekből a motivációkból többszörösére vagyunk képesek táplálni.

A természet szépsége

Azt hittem, a hétvégi házak, a kertészkedés, a vidékre költözködés csak egy újmódi szokás, egyik divatirányzat a sok közül. Csak amikor én is elhagytam a nagyvárost, kiköltöztem falura, a hegytetőre, az erdő mellé, egy gyönyörű panoráma kellős közepére, csak akkor értettem meg az ember szoros összetartozását a természettel. A természet szépsége, a levegő tisztasága, együttélés a virágokkal, fákkal, bokrokkal óriási kikapcsolódási, erőgyűjtési lehetőségeket nyújt.

Azóta gyakran gondolkodom azon, miért tudunk mi emberek feltöltődni a szabadban, gyönyörű tájakon jobban, mint zárt helyiségekben, legyen az a legnagyobb luxussal ellátott. Talán azért, mert a természet szépségéből, gazdagságából energiát kapunk? Lehet, hogy az ember egyik legnagyobb energiaforrása magában a természetben van, csak fel kell ismerni, hogy miattunk van, emiatt úgy kell vigyázni rá, mint magunkra?

Egyre inkább hajlamos vagyok mindezen állításokat igaznak vallani.

forrás: Piac és Profit Magazin archív