Nehezen ünnepelünk. Amit pedig hatalmassá növesztett egónk hitében a sajátunknak vélünk, arra meg különösen kevés szót pazarlunk. Csak az elvesztése, hiánya ébreszt rá bennünket valamire. Talán.
Természetes, hogy van vizem, természetes, hogy kapok némi levegőt, hogy minden nap ugyanazok a fák köszöntenek a téren és az erkélyem kis cserepeiben vígan nő a fűszernövény.
Végigolvasva a hét cikkeit, a heti gondolatainkat a Földről és értékeiről, katasztrófákról és önmagunk módszeres kiirtásáról, felmerült bennem a kérdés: Hálát adunk mindezért? Fejet hajtunk vajon Gaia előtt, ahogy őseink tették a termékenység ünnepeken, áldozatokon?
Igen, tudom, van persze hivatalosan kinevezett Föld napja, Állatok napja és még sorolhatnám, de vajon nem több ez, mint egyszerű adminisztráció, önmagunk szimbolikus megnyugtatása? Egy nap a naptárban, amiről alig néhányan tudunk?
130 éve, hogy J. Sterling Morton újságíró fáradozása nyomán kialakult a faültetés mozgalma illetve napja, egy érdekes nép illetve iskolaünnepély, amit többnyire április utolsó péntekén tartanak Amerikában, de praktikusan mindegyik államban akkor, amikor a legmegfelelőbb az időpont a faültetésre.
Igazi, össznépi fesztiválról van szó, ami szemben a világ sok más táján aztán elterjedt hagyománnyal, szinte egész évben tart. Az Arbor day (Faültetés napja) Hihetetlen sokszínű és embertömegeket megmozgató, civil kezdeményezésekre épülő programsorozatot vonultat fel. Mi is történik ilyenkor?
Sok városban ingyen lehet fákhoz jutni, melyeket el lehet ültetni. E feladathoz önkéntes csoportok szerveződnek, elérhetőségük száz szám található a neten.
Szimbolikusan örökbe lehet fogadni fákat (pl. a lakókörnyezetben), melynek gondozása meghatározott ideig az örökbefogadó feladata !
Nebraskában-a mozgalom kiindulóhelyén- minden évben díjat adományoznak egy nagy ünnepségsorozat keretében faültetőknek, környezetvédőknek, a hagyományok ápolóinak.
Egész évben toborozzák az önkénteseket a faültetéshez.
A könyvtárakban olvasónapot szerveznek a kisebbeknek, ahol fákkal kapcsolatos alkotásokkal ismerkedhetnek meg, verseket írnak, dalokat szereznek, kézműves foglalkozásokat indítanak.
Klubokat szerveznek gyerekeket, ahol megismertetik őket a környezetükkel, megtanítják őket a fák tiszteletére, könyveket adnak ki számukra, interaktív játékokat szerveznek.
Speciális környezetvédelemmel foglalkozó gyerekcsoportokat hoznak létre. Ilyen pl. a "Famuskétások" csoportja, akiknek már nagy múltjuk van. 1987 óta 1millióan csatlakoztak hozzájuk, és a faültetés mellett rengeteg program és kezdeményezés kapcsolódik nevükhöz.
A gyerekek saját honlapot készítenek a Faültetés napjához csatlakozva.
Az iskolákban pólót, zászlót, sapkát terveznek, plakátkiállítást szerveznek, a bemutatóra pedig gyakran meghívják a helyi média képviselőit.
Ahogy írom ezeket a sorokat, eszembe jutott, hogy az utcánkban évekkel ezelőtt mindenki ingyen kapott egy facsemetét, hogy a háza elé ültethesse. Mindenkinek csak annyi volt a dolga, hogy gondozza.
Egy kivételével, ami most gyönyörűen borítja lombját kerítésünk fölé, az összes kipusztult. Elfelejtették öntözni őket...
