A válasz tulajdonképpen egyszerű, ám érdemes elmélyülni benne. Tekintetünkkel ugyanis természetes módon a külső jegyeket értékeljük: egész megjelenését, s annak látható részeit, arcát, öltözködését, a szeméből sugárzó üzenetet.

Fiatal korunkban is lényegében minden belső tulajdonságunk az "arcunkra van írva".  Érzelmeink, gondolataink megnyilvánulása az arcon néha csupán egy villanásnyi, általában nem is tudatos, és csak akik jól ismernek, veszik észre a jellegzetes arcrándulásokat, mimikai jeleket, a szemekben megjelenő lelkiállapotot.

Ahogy haladunk korban előre nem csupán lelki, érzelmi beállítottságunk, életszemléletünk rögzül, hanem ezek külső jegyei is.

A bőr ráncosodása természetes folyamat, lehet különböző kozmetikai kezelésekkel lassítani, de megállítani nem. A belső tulajdonságok megnyilvánulásaként kialakuló külső jegyek azonban semmivel sem tüntethetők el. A folyamat tulajdonképpen már 30 éves kor felett elindul, s ha észrevesszük, még tudunk alakítani - ha akarunk - magunkon.

A mély árkok az arcon, vagy a homlokon, a száj formája, az űzött, vagy fásult tekintet mind árulkodó jel, s az összkép vagy vonzó - imádott nagyszüleinkre emlékeztető - vagy taszító lesz.

Az ápoltság, az életkornak megfelelő öltözködés hozzátartozik az összképhez idős korban is, ám stílusunk is fiatal korban alakul ki. Kevés pénzből is lehet ízlésesen öltözni, a testi higiéné sem életkor függő.

Az idősebb embereken - éppen azért mert a belső tulajdonságok markánsan jelennek meg - általában a szélsőségeket vesszük észre: kedves, öreg nénit, vagy rút banyát, aranyos apókát, vagy gonosz vénembert látunk bennük. Rajtunk múlik, hogy majdan milyennek látnak bennünket, a későbbi fiatalok.