A férj családja, különösen a szülei véleménye és hozzáállása nagyon meghatározó az új kapcsolat további légköréhez.

Mindenféle jó és rossz példák bizonyítják, nem mindegy, hogyan éli meg az anyós, após, az új helyzetet. Tárt karokkal fogadják-e a második feleséget, vagy elutasítva őt, még a régihez menyhez kötődnek:

"Sohasem értettem meg az anyósomat. Az elődöm rendkívül goromba és udvariatlan volt vele, mégis jobban kedvelte, mint engem. Többször utalt rá, hogy mennyire sajnálja, hogy az a korábbi házasság felbomlott. Évekig őrizték anyósomék a volt menyük ott maradt tárgyait, amikre már nem is volt szüksége. Szerintem ez provokáció."

"Nagyon rosszul esett, hogy a barátom édesanyja mindig a keresztnevén szólítja az elsőt, miközben az enyémet négy éven át se vette a szájára. Amikor ezt megemlítettem neki, azzal indokolta, hogy az elődöm és fia tíz évig voltak együtt. Ezért vásárol még mindig ajándékokat a volt menyének, és időnként meghívja magához. Miután összeszedtem a bátorságom, és elmondtam neki mi bánt, azt mondta: - Látom, bele kell törődnöm, hogy két menyem van!"

A hűvös fogadtatást gyakran hosszúra nyúló megbékélési időszak követheti, amelyet nem szerencsés siettetni. Célszerű az indulatok kordában tartása és a lelki egyensúly megőrzése érdekében, minimális kontaktust fenntartani az új párunk szüleivel. A cél ugyanis nem a harcban kivívott gyors győzelem, hanem a jó közérzet megszerzése, lassabb tempóban.

A második asszonnyal szembeni tartózkodás egyik oka lehet az is, hogy a férfi szülei felelősnek érzik magukat azért, hogy fiuk elhagyta a feleségét. A szülők szemszögéből nézve a válás valóságos sorscsapás, és magukat hibáztatják, hogy gyermekük rossz nevelést kapott tőlük, mert nem volt képes hosszú ideig házasságban élni. A második asszonyt a jövendőbeli anyósa egy újabb kudarc állomásának tartja.

Ezt a vívódásokkal teli lelkiállapotot azonban érdemes kihasználnia a leendő menynek. Vigasztalja meg az anyai szívet, és adja tudtára a kétkedő anyának, hogy egy csodálatos, szerelemre termett fiút hozott a világra, aki remek tulajdonságaival most önt teszi boldoggá. Ha sikerül meggyőznie anyósát, hogy a fia nevelésében nem rontott el semmit, sokkal könnyebb dolga lesz a családba beilleszkednie.

És mi történik, ha ezek után sem olvad fel a jég?

Az sem tragédia, hiszen ha megérti, hogy az elutasítás olyan mélyen gyökerezik, hogy az láthatóan hosszú ideig megmarad, ne vívjon szélmalom harcot és ne fecsérelje az energiáját tovább.

Nem baj, ha az anyós-após nem kedveli Önt, hiszen nem is őket választotta.

Nem ez a feltétele egy boldog második, vagy sokadik kapcsolatnak....