Néha ez a vágy mindannyiunkra ránktör, és ha van pénzünk, nem is nagyon állunk ellen. De vannak olyan emberek, akiknél a költekezés már kényszeres: őket nevezzük shopoholistáknak.

A név találó, ugyanis ez is szenvedélybetegség, hasonlóan az alkoholizmushoz, drogfüggőséghez, szerencsejáték-függőséghez és még sorolhatnánk. A shopoholistákat ma már külön terápiás módszerrel gyógyítják: ehhez "mindössze" hat hónapra van szükség - állítják egy német klinika orvosai.

Az amerikai statisztikákból és a hazai adatokból leszűrve a szakemberek szerint Magyarországon legalább ötvenezer kényszeres vásárló van, kilencven százalékuk nő.

De hogy mi is különbözteti meg a szenvedélybetegeket az "egészéges", néhanapján mindenkinél előjövő vásárlási láztól? Mert örömöt mind a kettő tud okozni, a baj akkor van, ha a pénz költése válik az egyetlen örömforrássá.

A shopoholistákat valamiféle gyötrő érzés keríti hatalmába, amikor bevásárlóközpontok, butikok, piacok közelébe kerülnek. Legtöbbjük egy olyan érzést ír le, amely erősebb náluk. Aztán a boltban olyan dolgokat vesznek, amelyek teljességgel haszontalanok, feleslegesek, mégis kellenek: kedélyjavításra.

Ami azonban néha nem következik be, és ilyenkor jön a neheze a dolognak: hiszen a sok-sok holmi megvásárlása után megjelenik a bűntudat, meg persze az egyéb mellékhatások: üres pénztárca, átlépett hitelkeret, óriási adósságok. Ezek akár egészen mély depresszióba is sodorhatják az embert, amiből aztán mivel próbál kilábalni? Vásárlással.

Az ördögi kör miatt legtöbbjüknek számos problémája van közeli hozzátarozóival, így sokan dugdosni kezdik az árukat - végül is mindegy, hiszen harmadukat úgysem használják.

Nem is csoda, ha részben emiatt is megpróbálnak leszokni szenvedélyükről, például a bevásárlóközpontok közelébe sem mennek. Pedig nem ez a jó megoldás, hanem pont az, ha szembesülünk azokkal a helyszínekkel, ahol "bűneinket" el szoktuk követni.

Jó megoldás, ha először nem viszünk magunkkal pénzt vagy csak keveset, bankkártyánkat meg végképp otthon felejtjük. Tehetünk a zsebünkbe olyan emlékeztetőcédulákat, amelyekre felírjuk, mi a célunk.

Ha ezek sem segítenek, akkor forduljunk pszichológushoz, hiszen muszáj a vásárlást valamilyen normális szintre hozni ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.