Ha egy kiárusításon találnunk egy bútort, ami 8000 forintba kerül, de csak 6000 forintot szeretnénk adni érte, az alkudozást a fizetni kívánt ár 70 százalékáról kezdjük, tehát esetünkben 4200 forintról. Ahogy folytatódik a tárgyalás, lesz lehetőségünk, terünk rá, hogy lépésről-lépésre haladjunk a nekünk tetsző ár felé.
Mindig az első adott ajánlatnak kell a legnagyobbnak lennie. Ha az eladó azt mondja, a 4200 forint túl kevés, ugorjunk 5000-re. Ezután már csak kisebb összegeket emeljünk, 5200-at, majd 5300-at. A másik fél az apró lépéseket valószínűleg úgy értelmezi, hogy nem nagyon szeretnénk már többet adni, ezért kényszerítve érzi magát, és enged.
Ha sikerült megegyezni egy mindkét fél számára kedvező árban, tegyünk úgy, mintha hezitálnánk, mintha nem lennénk elégedettek az üzlettel - ilyenkor álljunk elő valami extra kívánsággal. ("Ha bedobja még azt az ékszeres dobozát a komódba, elviszem.") Az ilyen, utolsó pillanatban tett ajánlatok, ingyen kérések (jobb rádió, plusz két hangfal a kocsiba) azért működhetnek, mert az eladó már mindenképpen tető alá szeretné hozni az üzletet.
