A hazugságok többsége kegyes hazugság, melyet azért követünk el, hogy erőszak és durvaság nélkül tudjunk együtt élni másokkal, hiszen szívesebben halljuk az eltorzított igazságokat, mint a rideg, durva tényeket. A társas érintkezés szinte legitimizálta füllentés eme kegyes formáját.
A legtöbb hazugság két okra vezethető vissza: hogy előnyünk származzon belőle, vagy hogy ne okozzunk fájdalmat. A legtöbben azonban bűntudatot, lelkiismeret-furdalást vagy kényelmetlenséget éreznek hazugság esetén, s ezt a többség képtelen eltitkolni. A metakommunikációnk, mindaz, ami a szavakon túl van, a legrosszabb hazudó. Ezért könnyebb például telefonon füllenteni, mint a másik szemébe nézve. Vigyázat, a szem, a test, a kéz- és testtartás elárul, mert a hazugmondás miatt heves érzelmi reakciók indulnak el bennünk, s ezek ezen a módokon kifejeződnek. Elég csak jobban odafigyelni a bűnösre, s máris lelepleződik.
A hazugságnak négy alaptípusa van: a kegyes hazugság, a jóindulatú hazugság, a rosszindulatú hazugság és az álnok hazugság. A kegyes fajtája megkímél bennünket attól, hogy megbántsuk, vagy megsértsük valaki érzelmeit a kemény, fájdalmas igazsággal.
A jóindulatú hazugsággal az él, aki segíteni akar másokon. Az orvos, aki hazudik a betegnek a halálos ágyán, hogy javítsa a hangulatát, vagy aki placebót, álgyógyszert ír fel, szintén hazudik. Az már más kérdés, hogy ez bűn-e, hiszen a betegek 30-40%-a jobban lesz a placebótól.
Az álnok hazugság a legveszélyesebb, mivel aki ezt használja, az, szándékosan, a saját előnyére akar ártani vagy kárt okozni a címzettnek. A kiéleződött versenyhelyzetben ez igen sűrűn előfordul, hiszen machiavelli alapokon a cél szentesíti az eszközt.
A megtévesztő hazugságnak két fő fajtája van, az elhallgatás és a meghamisítás. Az elhallgatás során nem hazugság hangzik el, hanem az információ kerül visszatartásra. A meghamisítás során hamis információkat közölnek úgy, mintha igaz volna. Az álnok hazugság mindig szándékos, sohasem véletlen. Célja a bosszúvágy vagy az előny.
Végezetül egy tanulságos történet a hazugságról, avagy arról, hogy a nők a legjobb hazugságvizsgálók:
Nő: Mit tennél, ha meghalnék? Újra nősülnél?
Férfi: Kizárt.
Nő: Miért nem? Nem szereted a házaséletet?
Férfi: Dehogynem.
Nő: Hát akkor miért nem házasodnál meg újra?
Férfi: Oké, újraházasodnék.
Nő: Szóval mégis...(fájdalmas kifejezéssel az arcán)
Férfi: (hangosan felnyög)
Nő: És a mi ágyunkban aludnál vele?
Férfi: Hol máshol tudnánk aludni?
Nő: Lecserélnéd az ő képeivel az enyéimet?
Férfi: Hát ez tűnik a megfelelő dolognak.
Nő: Használná a golfütőimet?
Férfi: Nem, mert ő balkezes.
Nő: (csend)
Férfi: B... meg.
(Forrás: kecskefeszek.hu)
A történet tanulsága szerint a szavak is könnyen elárulhatnak, ha egy profi kérdezőre akadunk, a másik pedig az, hogy a kegyes hazugságokkal is óvatosan bánjunk!
