Egyesek szerencsésebb “csomaggal” indulnak útnak, míg másoknak akad tennivalójuk abban az esetben, ha szeretnék megtörni a magukévá tett mintát. Amennyiben szeretnénk társas kapcsolataink szempontjából változásokat elérni, akkor ezt megtehetjük akár otthonról is, az OnlinePszichológus pszichoterápiáját választva.

Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy a szülők kötődése hogyan befolyásolja gyermekeik életét. Először azonban nézzük meg azt, hogy milyen nevelési stílusokat különböztethetünk meg.

A szülői viselkedés típusai

A nagylelkűek célkitűzése az, hogy a gyerekek mindent megkaphassanak. Rengeteget dolgoznak is azért, hogy anyagilag a lehető legjobb körülményeket biztosítsák, viszont ezt minden adandó alkalommal hangsúlyozzák is. 

Az aggodalmaskodó szülőtípus lehetetlenné teszi a gyermek önállósodását, már egy minimális eltérés – például a hazaérkezés idejében – azonnal félelmet ébreszt bennük, hogy mi történt vele. 

A harmadik csoportba sorolhatók azok, akik állandóan fáradtságra hivatkozva arra kérik a gyereket, hogy hagyja őket békén. Ebben az esetben a kicsik sokszor hiszik azt, hogy ők tehetnek az egészről. 

A perfekcionisták hatalmas elvárásokat pakolnak a gyerekükre, akinek valahogy sosem sikerül megütnie azt a bizonyos mércét, pedig minden esélyt megkap rá.

A manipuláció bajnokainak célja, hogy a gyerek életét irányítsák, ennek teljesülését pedig teljes elfogadással, alávetettséggel kell a gyermeknek tűrnie.

Milyenek ezek a szülők a párkapcsolataikban?

Egy ideálisan működő párkapcsolatban a felek nem fojtják meg egymást, hanem teret engednek a másiknak. Nem küzdenek a párjukért, és nem is rendelik alá magukat neki. A viszony szorossága nem a szimbiotikus kapcsolatban gyökerezik, hanem a kölcsönös szeretet és bizalom adja az alapját. Sőt! Egy bizonyos távolság szükséges is ahhoz, hogy a szerelem és a szexuális vágy is megmaradjon.

A szabadság nem vezet egyenesen a hűtlenséghez, nagyon fontos, hogy a saját autonómia meg tudjon maradni, de amellett, hogy elköteleződünk a kapcsolatunk felé. Egyfajta egyensúlyt kell kialakítani annak érdekében, hogy a felek közötti közelség-távolság megfelelő egyensúlyba kerülhessenek. 

A párkapcsolati közelség hatása a gyermekre

Mind a túl szoros, mind az elidegenedett párkapcsolat kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek mintáit. Az előbbi esetben a gyerek azt fogja megélni, hogy rá nem jut elegendő figyelem, míg az utóbbiban a magára maradó félnek próbálják biztosítani azt a szeretetet és törődést, amit a párjától kellene megkapnia.

A gyerekkorban megtanult mintákat hajlamosak vagyunk továbbvinni a felnőtt életünkre is, s aszerint választani magunknak párt, hogy lemásolhassuk a magunkévá tett kapcsolódásokat.