Az adventi négy hét eredetileg nem is négy volt, hanem hat, méghozzá Márton napjától kezdve. Hogy miért változtatták négy hétre? Mert Krisztusnak az egyház szerint négy eljövetele van.
Régen ebben a négy hétben az emberek hajnali misékre jártak, amelyet angyali vagy aranyos miséknek neveztek. Ezek persze különleges alkalmaknak számítottak, hiszen egyébként ritka volt az, hogy napkeltéig ébren voltak a falubeliek.
Ami az időseknek "csak" vallási, hitbéli esemény volt, az a fiataloknak persze mást is jelentett. Talán még máig ismert az a szokás, hogy Luca napján, vagyis december 13-án tizenhárom kis papírt vágtak, mindegyikre ráírták egy fiú nevét. Majd minden nap a tűzbe dobtak a cetlik közül egyet, míg karácsony napjára csak egy maradt. Ez az egy név súgta meg a lányoknak azt, ki lesz a férjük.
Ám a hajnali templomba járást is kihasználták a férjvadászok, hiszen állítólag az az eladósorban lévő lány, aki a harang köteléből három darabot letépett, és pántlikájában hordta, az farsangkor nagyon kelendő lett a fiúk körében. De nem volt ám mindegy, hogy mikor szerzi be a kötéldarabokat! A hajnali misére való első harangozáskor kellett, különben nem volt hatásos a varázslás!
Ám félelmetes pillanatokban sem szűkölködött a várakozás ideje! A falvakban sokáig úgy tartották, hogy ilyenkor az összes ajtót és ablakot be kell zárni, ugyanis éjszaka a boszorkányok állat képében próbálnak beosonni a házakba és ólakba, így hozva rontást az ot élőkre.
Máshol tüzes embereket véltek felfedezni éjszakánként decemberben, akik megtámadták a még ébren lévőket, és csak rózsafüzérrel lehetett ellenük védekezni!
Hogy mi maradt meg nekünk ezekből a érdekes és izgalmas szokásokból? Sajnos nem sok. Bár már túl vagyunk Luca napján, azért én jövőre kipróbálom a férjjövendölést - hátha működik...
