A karácsony a szeret ünnepe, a családé, legalábbis a mi kultúránkban. Vannak országok, ahol ezek a napok elsősorban a barátokról szólnak, ahol összegyűlik egy nagy társaság, és esznek, isznak, beszélgetnek.

Akinek nincsen családja, esetleg nem tartja velük a kapcsolatot, könnyen magára maradhat szenteste. Azt mondják, ilyenkor megnő az öngyilkosságok száma, ami igaz, de az évben nem ilyenkor a legnagyobb, hanem tavasszal, nyáron.

Akik egyedül töltik a huszonnegyedikét, talán nem is élik meg olyan tragikusan ezt, mint egy kívülálló gondolja. Olyan napnak tartják, mint egy szokásos másikat, csak esetleg több idejük van pihenni, magukra figyelni.

Sokan ilyenkor megajándékozzák magukat egy finom vacsorával, kinyitnak egy üveg bort, megnéznek egy jó filmet, könyvet olvasnak egy kád habos vízben - és nagyon jól teszik. Kikapcsolódnak, relaxálnak, erőt gyűjtenek.

Vannak olyan szerencsések, akiknek olyan jó barátaik vannak, hogy szívesen látják őket vacsorára szenteste. Ez lehet nagyon jó dolog, de csapda is. Előbbi esetben ez a kis társaság olyan, mintha egy család lenne, mindenkinek megvan a maga szerepe, feladata. Van, aki főz, más fát díszít. És pontosan ez a lényeg, hogy mindenkinek legyen helye.

A csapda ugyanis abban rejlik, ha egy olyan családba, társaságba kerül az egyedülálló, ahol tulajdonképpen nincs keresnivalója. Csak ül egész este a fotelban, mindenki közvetlen mindenkivel, de ő kívülálló. Ilyenkor csak erősödik a magányosság érzése, és inkább rosszat teszünk, mint jót.

A lényeg, hogy mindenki úgy töltse a szentestét, ahogy szeretné. Függetlenül attól, hogy mi lenne a szokás, vagy mi a társadalmi elvárás. Érezze jól magát, egyen, igyon kedvére, és pihenjen, hiszen erről szólnak az ünnepek.