A kétfős magyar különítmény 24 társával töltött 5 napot teljesen önmagára utalva az Északi sarkkörnél. Indulásuk előtt persze gondos kiképzést kaptak a vadonban való túlélésről, a súlyos mínuszok elviseléséről. Az állandó fagy világában az ételkészítés, a tűzrakás vagy éppen a sátorépítés mikéntje is speciális ismereteket, alapos felkészültséget igényel. Utóbbi kihívás az expedíció első napján több mint három órát vett igénybe.
- Gyermekkori álmom vált valóra. Fantasztikus érzés, hihetetlen, hogy itt lehettem! – meséli Szigetvári Eszter, akit egy Jack London könyvben olvasott leírás inspirált arra, hogy jelentkezzen a kalandra. – Még nem nagyon találom a szavakat, hihetetlen volt, hogy milyen kevés tárgy elég lehet a boldogsághoz. Nagyon sok mindent tanultunk a túléléshez, napról-napra gyakorlottabb sátorépítővé váltunk. Az utolsó éjszakát -24®C-ban töltöttük el, de azt már a szabad ég alatt. Az volt a Fjällräven Polar 21 éves történetnek leghidegebb éjszakája. -
A felszereléseken túl a szánhúzó kutyák megismerése jelentette az első nap legnagyobb kihívását. A szervezők a kutyákat augusztus óta erre az ötnapos túrára edzették, a két magyar azonban csak most találkozott először velük, ráadásul korábban egyik kalandor sem állt még kutyaszánon.
- Az egyik szemünk a kutyákon volt végig, a sikeres teljesítés legfontosabb kulcsa az összhang. Igazi kötődés alakult ki közöttünk. Míg az első napokban minden bizalmunkat beléjük kellett fektetnünk és rájuk kellett hagyatkoznunk, az expedíció végére érezhetően vezetőként tekintettek ránk, egészen másként fogadták a gondoskodásunkat. -
Eszter és István egy különleges zászlót is magukkal vittek a kalandra, ami támogató üzenteket tartalmazott, mégpedig azoktól az emberektől, akik csatlakoztak a jótékonysági felhívásukhoz. A két túrázó a Ritka és Veleszületett Rendellenességgel Élők Országos Szövetsége számára szervezett gyűjtést, minden megtett kilométerüket jelképes örökbefogadásra kínálták, hogy így gyűjtsenek adományokat a ritka beteget segítő Mentőöv Információs vonalnak.
- A Mentőöv Információs Központ önkéntese vagyok – meséli István –, ez a telefonos segélyvonal ritka betegséggel élő gyerekeknek, felnőtteknek és családjaiknak segít. Az elmúlt években számtalan olyan esettel találkoztam, ahol különösen kis esetszámú betegségben szenvedő emberek bolyongtak az egészségügy és a szociális rendszer útvesztőiben és nem igazán számíthattak senkire, nem kaptak sehonnan információt, csak a Mentőöv Információs központra számíthattak. Így amikor megtudtam, hogy az Északi sarkkörre mehetek és a semmi közepén bolyonghatok majd, rögtön megszületett az ötlet: a túrámmal szeretném felhívni az emberek figyelmét a „ritkák” mostoha helyzetére. Hálás vagyok, hogy ebben a tervemben Eszter is mellém állt. Nagyon jó volt, hogy nap végén, amikor fáradtan feküdtünk a sátrunkban, elő tudtuk venni a támogatói zászlót, és a biztató üzeneteket olvasva új erőt kaptunk a következő napra! -
A világon több mint 8000 különböző ritka betegséget tartanak számon, amelyek nagy része olyan, amik csak minden tízezredik vagy százezredik embertársunkat érintik. Az életveszélyes, többnyire genetikai eredetű megbetegedések elszenvedői nagy része kisgyerek. Orvosaik nem mindig tudják beazonosítani a betegségüket, így a hozzátartozók diagnózis, kezelések és információ hiányában, szinte minden remény nélkül küzdenek a betegséggel. Ezek a családok pont olyan útkeresők, mint Eszter vagy István lesznek sarki túrájuk során. A Mentőöv Információs Központ és Segélyvonal indulása óta évente körülbelül 330 ritka beteg családnak nyújtott információt, reményt, segítséget a betegségek diagnosztizálása, a teljes élet felé.
Hiába van vége a kalandnak, a gyűjtés még folyik, az eredmény már a 350 ezer forintot is meghaladta.
A kampány adománygyűjtő honlapján (http://kalandorok.rirosz.hu) bárki megteheti a felajánlását, és egyúttal a május 6-i élménybeszámoló előadásra is megkaphatja a meghívóját. Minden támogatás hatalmas esélyt ad az amúgy is hátrányos helyzetű ritka beteg családoknak!
A ritka betegek szövetsége várja azoknak a sportolóknak, túrázóknak a jelentkezését is, akik különleges teljesítményükkel örömmel állnának az ügy mellé, követve Eszter és István jószolgálati példáját!
