1983. március 3-án találtak rá Arthur Koestler író és felesége holttestére londoni lakásuk nappalijában. Koestler a fotelban ült, kezében egy pohár whiskyvel; Cynthia a díványon feküdt, mellette két borospohár és egy csupor méz (a gyógyszerek keserű ízét vették el). A bejárónő egy cédulát talált az asztalon, hogy értesítse a rendőrséget.
A rendőrség megállapította, hogy haláluk oka: altatószer túladagolás.
Koestler 78 éves volt ekkor, súlyos parkinson kórban és leukémiában szenvedett, és már a végső, életveszélyes stádiumban volt. Felesége azonban egészséges volt, így az ő halála érthetetlennek tűnt a barátok szemében. Volt, aki úgy vélte, az író hajszolta bele az öngyilkosságba.
Koestler, aki egyébként Budapesten született, kevéssé ismert még hazánkban. Kalandos élete során dolgozott újságíróként, megjárta a börtönök világát (szembefordult a kommunizmussal és a fasizmussal is), később, a háború után értelmiségi ügyek és mozgalmak aktivistája lett.
Barátja volt többek között József Attilának, Déry Tibornak, Karinthy Frigyesnek. Egyik legismertebb műve a Sötétség délben című politikai regénye, amelyben a sztálini diktatúrát mutatja be.
Halálának körülményeit az teszi különössé, hogy ő maga, élete során, harcosan küzdött a halálbüntetés ellen, és nagy hangadója volt az euthanáziának.
1981-ben tiszteletbeli elnöke lett az angol Exit mozgalomnak, amely egy az önkéntes euthanázia legalizálásáért, és az emberhez méltó halál jogáért folytat küzdelmet.
Ez a szervezet szaktanácsokat ad azoknak, akik önként döntenek a halál mellett. Előfordul, hogy bizonyos esetekben nagyobb mennyiségű fájdalomcsillapítóval rövidítik meg a beteg szenvedéseit.
A mozgalom folytatója annak az eszmének, amelyet többek között Seneca, Erasmus vagy Camus is képvisel, a filozófiai öngyilkosság elfogadásának.
Forrás: www.koestler.hu
