Az alkoholizmus pedig már egy komoly betegség, ami nemcsak az érintettnek, hanem az egész családjának az életét is tönkreteheti. Ez esetben muszáj segítséget kérni, a Swan Lake Központ a családtagokat is bevonja a kezelésbe, hiszen a függőséget mindegyikük megszenvedi.

Önmagunk megtévesztése

Az alkoholbetegek többsége eleinte magának sem ismeri be, hogy az ital iránti függőség eluralkodott rajta. Mindenféle magyarázattal mentegeti a helyzetet, a szeretteit és magát is kifogásokkal próbálja megnyugtatni. Nézzünk is erre néhány példát:

• Amit mondok: “nem vagyok függő, bármikor abba tudnám hagyni az ivást”. Ami valójában történik: csak akkor nem iszom, ha teljesen kiütöttem magam, vagy elfogyott az italom.
• Amit mondok: “csak este, munka után és hétvégén iszom, miért olyan nagy baj ez?”. Ami valójában történik: titokban már reggel egy feles töménnyel indítom a napot, ettől ébredek fel igazán.
• Amit mondok: “nem vagyok alkoholista, csak néhány pohárral/korsóval szoktam inni, amennyit mások is”. Ami valójában történik: igazából egyre többet és többet iszom, ráadásul sokszor már délben olyan feszült vagyok, hogy csak arra tudok gondolni, mikor guríthatok le végre egy sört.

Az előbbiekből jól látszik, hogy az alkoholbeteg sokáig teljes tagadásban él, azt hiszi, hogy az ő kezében van az irányítás, holott azt a bizonyos gyeplőt már réges-rég eleresztette.

Az ital nem megoldás a problémákra!

Senki sem azért válik alkoholistává, mert mondjuk annyira imádja a sör vagy a pálinka ízét, hogy nem tud betelni vele, ezért minden nap innia kell belőle. A legtöbb függőnél az alkohol egyfajta “kezelési módszer” azoknak a problémáknak a megoldására, amelyekkel egyedül nem tudnak szembenézni.

Menekülésre használják az italt, mert a részeg mámorban könnyednek és gondtalannak érzik magukat. Ilyenkor nem számítanak a gondok, minden olyan egyszerűnek tűnik, mintha az elménk “nyaralni menne”. 

Ám ahogy minden nyaralás véget ér, úgy az alkohol hatása is elmúlik, és ekkor ismét visszatérnek a problémák. Amikkel viszont újfent nem tudunk mit kezdeni, így a legkönnyebbnek tűnő megoldást választjuk: ismét a pohár után nyúlunk. 

A függőség börtönében

A szervezetünk sokféle változáshoz tud alkalmazkodni, így egy idő után hozzászokik az alkoholhoz is. Ha pedig nem kapja meg a napi elvárt adagját, akkor jönnek az elvonási tünetek.

Ha eddig józanul csupán a megoldatlan konfliktusok nyomasztottak, akkor mostantól már mindezt tetézi majd az ital utáni sóvárgás, a remegés, a fejfájás, az ingerültség. Ilyenkor már főként azért iszunk, hogy ezeket csillapítsuk, ezzel pedig máris bekerültünk az ördögi körbe. 

Ezen a ponton a leszokás már aligha megy egyedül, mielőbb szakemberhez kell fordulni, akár egy bentlakásos, intenzív terápia keretében.