Béres Ilona és Haumann Péter a Csokonai-történetek hetedik estjének vendégei. Haumann Péter a Színművészeti Főiskola elvégzése után, 1963-ban szerződött Debrecenbe. Elsősorban karakterszínészként jeleskedett, és hamar feltűnt sajátos, kissé groteszk emberábrázoló képessége is. Nagy kiugrása a Harmadik Isten alakítása volt a Jó embert keresünk-ben.
Béres Ilona 1964-ben szerzett diplomát a Színházművészeti Főiskolán, majd közvetlenül utána két évre Debrecenbe szerződött. Több jelentős szerepet is eljátszott, legnagyobb sikerét talán a Jó embert keresünkkettős szerepében aratta.
Az április 23-án 19 órakor kezdődő beszélgetésből az is kiderül, miért könnyebb lépcsőn megsértődni? Milyen volt egy fiatal debreceni színésznő magánya, s mi módon volt elképzelhető a szocialista sztriptíz? Hogyan lehetett majdnem megdögleni Debrecenben? Milyen volt az élet egy albérleti sírlámpás kanapén? Milyen volt egy fiatal debreceni színésznő magánya? Mennyire nehéz dolog hullának lenni? Mi módon volt elképzelhető a szocialista sztriptíz? Milyen volt egy bírósági tárgyalás Debrecenben az 1960-as években, közszemérem elleni vétség ügyében? S vajon hogy zakatolt az öreg villamos, amikor útjára indult?
Mindkét vendég a magyar színház- és filmművészet legnagyobbjai közé tartozik, és mindkettejük hivatásos pályája Debrecenből indult. Elsősorban tehát debreceni éveikről és emlékeikről lesz szó, de a kötetlen beszélgetés során óhatatlanul szó esik majd pályájuk többi állomásáról, felejthetetlen partnereikről, művészi tanulságokról. A beszélgetést fényképek és filmbejátszások színesítik.
Az ünnepi évad apropóján elindított programsorozatban olyan művészekkel beszélget Ráckevei Anna igazgató és Csikos Sándor színművész, akiknek élete vagy pályája szorosan kapcsolódik a debreceni színházhoz, és emlékeiket szívesen megosztják az érdeklődő közönséggel.
