Nők és férfiak vagyunk. Különbözünk egymástól. A nőknek és férfiaknak az agyi, a különböző viselkedésekért, képességekért felelős központjai is máshol vannak. A nők általában erősebbek azokban a képességekben, amelyekért a jobb agyfélteke felelős, míg a férfiakat a bal agyfélteke uralja.

Ez így persze nem pontosan igaz. Mert modern kutatások azt igazolják, hogy mindkét nem használja mindkét féltekét, csak az egyik központot erősebben, a másikat kevésbé. Az igazság tehát a következő:

"A jobb és bal agyféltekét egy vaskos idegrostnyaláb, az úgynevezett kérges test köti össze. Ezeken az idegrostokon keresztül "társalog" az agy két fele egymással. A további kutatások kimutatták, hogy a nők agyában a kérges test körülbelül 30 százalékkal több idegrostot tartalmaz. Vagyis a nőknél a két agyfélteke között szorosabb az együttműködés. Az is kiderül, hogy a férfiak és nők ugyanazon feladatok megoldásához nem pontosan ugyanazokat az agyterületeket használják. Kissé leegyszerűsítve elmondható, hogy a nőknél a különböző készségek megoszlanak a két agyfélteke között, míg a férfiak agya specializáltabb: a különböző készségek, funkciók általában egy jól körülírt területre koncentrálódnak. ...Míg a nők érzelmei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, addig a férfiak érzelmeiket a jobb agyfélteke körülírható területén tárolják." (Dr. Valló Ágnes, dr. Bárány János, dr. Nemes János: Menedzsernők, menedzserfeleségek)

Ezek a tudomány által igazolt eltérések már jobban megmagyarázzák, miért nem értjük meg egymást: férfiak és nők. Miért vannak klasszikus történetek minden házasságban arról, hogy a férfi keresi a hűtőszekrényben a sört, s az istennek sem találja meg; hogy megáll a gardrób előtt, egy helyre néz, s ha nincs pontosan a szeme előtt, amit keres, azonnal hívja a nejét.

A nő belép egy helyiségbe, s azonnal átlátja az egészet. A rekeszekből álló férfiagy az érzelmeket is az egyik rekeszben tartja, amelyet csak akkor nyit ki, ha éppen ahhoz van kedve. A nő viszont minden ténykedését az érzelmek jelenlétével old meg. A nők együttműködési készsége köztudottan nagyobb, szinte reflexszerű. Erre is magyarázatot ad az agyhasználatuk. Viszont ezek a különbségek a születés előtt eldőlnek, s később, a hormonok erőteljes uralkodásának hatására még erősödnek is.

Különbség van az üzleti viselkedésben, a vezetői és döntési képességekben, a munkához való hozzáállásban, a szerepfelfogásban, a konfliktuskezelésben stb. is a menedzsernők és férfiak között. Hogyne volna. A nőket sokkal jobban érdekli (persze mindent általánosítva szabad elfoganunk, s ettől eltérő, kivételes, speciális jellembeli tulajdonságok is jócskán akadnak) a másik ember, annak problémái, jelleme, élete stb. Empátiakészsége kifejezetten erős, míg a férfiak, csak ha koncentrálnak, s megkérik őket, akkor figyelnek a másik ember érzelmi állapotára.

A nők kommunikációs képessége is jóval kifejezettebb, mint a férfiaké. Erre talán nem kell példát hoznom senkinek a magánéletből. De hivatalos találkozóikon talán kevesebben figyelték meg az üzletasszonyokat. Ők szinte azonnal közvetlen, szinte barátnői viszonyba kerülnek egymással. Két percen belül mindent tudnak a másik családi állapotáról, nyomban találnak közös nevezőt is gyermekeik, unokáik témáját felhozva. Az üzleti megállapodás is hamarabb létrejön közöttük, mivel együttműködési és kompromisszumkészségük erős. Döntéseikbe érzelmi tényezőket is belevesznek, nem csak kizárólagos profitérdekeket. A győzelem, a mindenáron való elsőség, a kihívás oly kecsegtető érzései nem vonzzák őket olyan mértékben, mint férfitársaikat.

Így valószínűleg, szigorú üzleti szempontból, a nők több hibát követnek el döntéseikben, mint azok. Érzelmileg jobban megélnek mindent, ami velük történik. S mivel a hormonok működése erős kölcsönhatásban van az agyi központok használatával, nekik a ciklikus hormonháztartáshoz igazodóan ciklikus az idegállapotuk is. Magyarán, egyáltalán nem várható tőlük kiegyensúlyozott, egyforma viselkedés egyforma helyzetekben. Menstruáció előtti napokban gyakoribb a házastársak közötti összeveszés, a hisztérikusságra való hajlam, mint utána és közben.

Sokszor gúny tárgya a női vezetők hormonális kiegyensúlyozatlansága. Gyakran hangzik el hisztis főnöknő háta mögött a gúnyos megjegyzés: biztos menstruál, vagy: biztosan nincs szexuális partnere, esetleg: változó korban van.

Annak egyik oka, hogy viszonylag kevés a női, első számú vezető, kétségtelenül a női természetben keresendő. Nem hivatalos HR-es megközelítés, amit a következőkben mondani fogok. A nőé a családban klasszikusan a családfő utáni második hely. A nők tanult és sokak által feltétel nélkül elfogadott szerepköre ez. Azt látták, azt tanulták, az ivódott a vérükbe az életük során tapasztaltakból, hogy a férfinak át kell adni a döntési jogokat, mert akkor van békesség, harmónia, abból van a legkevesebb baj. S a férfiaknak nagyon fontos, hogy érezzék, övék a jogar. Hát legyen. A férfiak megtartásának egyik klasszikusan bevált receptje is volt, van és valószínűleg lesz a jövőben: a hatalom átengedése kis- és nagyközösségi szinten egyaránt.

A történelemből idézett példák szállóigévé váltak: minden nagyobb esemény mögött, mely megváltoztatta a világot, keresd a nőt! Nagy történelmi pillanatokban a nők nem vállaltak főszerepet, a férfiak mögött, elbújva, ám így irányítva lettek a változások előidézői. A férfiakat a háttérből irányító nők sztereotípiája nagyon is erős és általános.

A nők nem szeretnek harcolni. (Szintén csak általánosságban igaz.) A békességet, a nyugalmat, a bizalmat, a megértést, a meghittséget sokkal fontosabbnak tartják a hatalomnál. Ezért nagyon is könnyen átengedik a munkahelyeken is a férfiaknak a vezető szerepeket.

S a nők emellett anyák, családi otthont fenntartók, gondoskodók, szeretők, társak. Mondhatnánk, hogy a férfiak is apák és mindazok, amiket a nők mellett felsoroltam.

De tudjuk, hogy az esetek döntő részében nem így van. Azanyai szerepkört a nők anyai ösztöneiknél fogva jobban tudják gyakorolni, mint a férfiak. Mivel azoknak nincs olyan. A férfiak tanult viselkedése az utódról való gondoskodás, a nőké viszont született, hormonális.

Ezeket a megállapításokat az emancipált társadalmak kétségbe vonják. De a helyzet az, hogy a nők többsége akkor sem hagyja másra beteg gyermekét, ha az egyébként megoldható. Elképzelni sem akarja, hogy lemondjon gyermeke fejlődésének minden apró mozzanatának a megéléséről. A nők többsége gyermekei és családja szolgálatát a munkája elé helyezi. A férfiakra ez nem annyira jellemző. Természetesen mindezekért a társadalmi beidegződések is okolhatóak, de a klasszikus szereposztás mögött minden bizonnyal a női és férfi nemek közötti különbség dominál.

S mivel mások vagyunk, néhány betegség a nőknél dominánsabb, mint a férfiaknál. Például a lelkiismerettel, megbízhatósággal összefüggésben levő, pszichoszomatikus (emésztőrendszeri) betegségek, valamint a pszichés problémák. Az érzékeny érzékszerv, a bőr elváltozásai is az intimitással szorosabb viszony miatt érik el jobban a szebbik nemet.

Forrás: Piac&Profit Üzleti Magazin