Barátnőm jó megérzéssel rendszeresen eltalálja, hogy mikor hív a legrosszabbkor, és már legalább tíz percig fújja a magáét, mire le tudom állítani. Ja, rosszkor hívtalak? -kérdezi ilyenkor kicsit sértődötten. Hasonlóan" izgalmas" történetei bizonyára mindenkinek vannak, ezzel az áldott találmánnyal kapcsolatban. Gyakran szidjuk, de nélküle ma már létezni se igen tudunk.

De vajon miért esünk gyakran a fent említett hibákba? Ismerjük-e jól a telefonálás szabályait?

Merthogy a telefonálásnak is megvan a maga etikettje.

Érdekességnek vagy akár okulásként, íme néhány:

- Akkor telefonáljunk, ha fontos információközlésre van szükségünk. Legyünk gyorsak, lényegre törők. Megtehetjük, hogy így köszöntjük meg név- és születésnapon ismerőseinket, de a részvétnyilvánításokat, kéréseket inkább személyesen intézzük.

- Érthetően és tisztán beszéljünk, de ne olyan hangosan, hogy az egész utcát beharsogjuk.

- Ha mi hívunk, azt tegyük nyugodt környezetben, aztán a hívás után mutatkozzunk be és közöljük, hogy kivel szeretnénk beszélni. Ha nem akarunk kellemetlen helyzetbe kerülni, érdeklődjünk, hogy alkalmas időben keressük-e. A vonal megszakadása esetén a hívó félnek kell megismételni a hívást. Ha üzenetrögzítővel "beszélünk", nevünket, elérhetőségünket adjuk meg, és hogy milyen ügyben kerestük.

- Mikor telefonáljunk? Erre írott szabályok nincsenek, de általában reggel 9 és este 9 között a legalkalmasabb. Ha hivatalos ügyben tesszük, akkor azt csak munkaidőben és ne közvetlenül előtte, vagy utána intézzük. (Hivatalos ügyben pedig senkit sem illik otthonában zavarni.) Mobilok esetében ez egyszerűbb, mert annak tulajdonosa úgyis kikapcsolja a telefont, ha nem akar elérhető lenni.

- Ne hivalkodjunk mobiltelefonnal, és ne hordjuk a készüléket kihívóan! Ez manapság nagy divat, főleg a fiatalok körében, ráadásul csak úgy harsog belőle a zene.

- Legyünk mindig elérhetők - közvetlenül hang-, valamint írott üzenettel -, figyeljünk mások nyugalmára!

- Társaságban csak akkor kezdeményezzünk és fogadjunk hívást, ha megbizonyosodtunk róla, hogy az másokat nem zavar! Ha közlendőnk nem tartozik másra, vonuljunk félre!

- Ne használjuk a telefont temetésen, egyházi szertartáson, egészségügyi intézményekben - ha az a gyógyító munkát zavarhatja -, színházban, moziban, kulturális rendezvényeken, konferenciákon, tömegközlekedési eszközökön!

- Ha fontos hívásra várunk - például étteremben -, állítsuk a telefont néma üzemmódba! A beszélgetést egy csendes, félreeső sarokban folytassuk le, miután vacsorapartnereinktől elnézést kérünk. Udvariatlanságnak számít, ha a készüléket akkor kapcsoljuk ki, amikor az meglepetésszerűen csörögni kezd. Ezért használjunk hangpostát!

Ezekről már mindenki hallott? Lehetséges. De talán nem véletlenül tanítják a legtöbb főiskolán és egyetemen, és a kommunikációs tréningeken. Egy rosszul elsült telefonáláson fontos kapcsolatok, esetleg az állásunk is múlhat.

Ha magunkba nézünk, őszintén bevallhatjuk, gyakran a szabályok ellen cselekszünk.

 Ebben is...