Ugye, hogy nem gondolkodott el még ezen? De ha még el is gondolkozik, valószínűleg nem könnyű rá választ találnia. Főleg akkor, ha olyan érdekes helyzetek jutnak eszünkbe, mint amikor az udvarlás veszekedéssel, hajhúzgálással kezdődik, vagy pont az ellenkezője, amikor szeretteinken vagy szerelmünkön töltenénk ki feszültségünket.
De akkor mi is lehet az ok? A frusztrációs elmélet szerint akkor leszünk agresszívak, ha valaki abban akadályoz meg minket, hogy célunkat elérjük vagy valamilyen szükségletünket kielégítsük. Persze ez nem mindig alkalmazható az agresszióra, de ha a mindennapi életünkre gondolunk, van valami alapja: sietünk valahova, de a szomszéd egyszerűen nem hagy minket menni, csak beszél és beszél. Ilyenkor vajon mit érzünk?
Egy másik elmélet szerint azt, hogy bizonyos helyzetekben csak az erőszakot tudjuk megoldásként használni, egyszerűen megtanuljuk. Ha egy gyerek már kiskorától kezdve dühvel és erőszakkal éri el azt, amit szeretne, megszokja ezt, és felnőtt korában is agresszív módon fog majd harcolni vágyaiért.
A szülők természetesen ezt megakadályozhatják, ha egyértelműen arra nevelik gyermeküket, hogy nem ez a helyes módszer. De itt jön képbe a televízió, amelyről talán el sem kell mondani, mennyire hangsúlyozza az agressziót.
Vannak, akik úgy gondolják, ilyen szempontból már a magzati lét is meghatározó: a kutatók a terhesség folyamán átélt traumák és a későbbi erőszakos cselekvések között összefüggést sejtenek. Ezt bizonyítják a gyilkosokat felnevelő édesanyák, akik szinte mind azt mondták, hogy zaklatott volt terhességük, őket is verték, a gyermek apja korán elhagyta őket.
Az anya-gyerek kapcsolat is nagyon fontos: ha az anya nem elégíti ki a csecsemő éhségét (és itt ne csak testi, hanem lelki táplálékra is gondoljunk), kielégületlensége frusztrációt okoz, ez pedig agresszióhoz vezet.
De ne higgyük azt, hogy ez az egész probléma tisztán lelki. Ugyanis a kutatók kimutatták, hogy élettani okai is vannak, így például a nők a menstruáció előtti időszakban hajlamosabbak erőszakosan viselkedni.
