Következő jelenetben a kék csapat egyik tagja edz Norbival, a feladat egy szivacsdarab - amit Norbi tart - teljes erőből történő rugdosása, vajon az országban hány ember szeretne hirtelen a Nagy Fogyásban szerepelni?

Úgy látszik, a múltkori zabálós faladat - emlékeznek, aki többet eszik, találkozhat a családjával - annyira megtetszett a szerkesztőknek, hogy ismét bedobják a nagyágyút, ezúttal gombócok formájában. Görény dolog ez már így is, de most egy üvegfal mögé odaültetik a családokat is, hátha a szerencsétlen szereplők ráugranak az édességre, és két pofára kezdik tömni, mint a malacok.

Persze lehetett volna ezt még fokozni, én adtam volna a kedves hozzátartozók kezébe nagy habos, krémes, tejszínes süteményeket, falatozzanak kedvükre, amíg várnak.

Gombócok érintetlenek maradnak, helyette mindenki sír, éhes ember, szomorú ember. Nem baj, a jószívű szerkesztők megengedik, hogy minden csapatból egy ember találkozzon a családdal, hátha kialakul valami jó kis konfliktus, de nincs szerencséjük, megint csak sírunk.

Az eheti párbajban az nyer, aki egy óra alatt a legtöbbet leadja, úgyhogy megkezdődik az edzés a szaunában - én már a látványtól szívinfarktust kapok, ilyet senki ne csináljon, még a tévében se! Piros csapat nyer, mehet vacsizni Alexandrához, aki tányéron felszolgál Anitának - ő nem találkozott a szüleivel, hüpp - egy telefont. A csaj hív, én megettem volna.

A mázsálásnál mindenki boldog, Péter azért sír, hiányzik a csaja, piros csapat veszít, Norbi sír. A nagy hang a semmiből figyelmeztet, mindjárt következik valami, amitől az egész életünk megváltozik. A pirosak kivetik magukból Anitát, aki mégis maradhat. Kapnak egy borítékot, de csak a kékekkel együtt bonthatják ki. Ja, és persze csak jövő héten.

Én marhára izgulok, mi van a borítékban, remélem, egy nem emeltdíjas telefonszám, amit ha felhív a néző, kap kétmilliót. Dollárt, persze. Ha nem, én is sírok.