A jin-jang szimbólum mára már az egyik legismertebb kínai emblémává vált, csak épp a hozzá kapcsolódó gondolatot, a világról alkotott elképzelést nem bírja igazán magáévá tenni az európai gondolkodásmód.

Hiszen a két lendületesen örvénylő,és egymásba kapcsolódó fekete-fehér formát hajlamosak vagyunk mint két egymással szemben álló harci erőt elképzelni(ahol a fekete a rossz és a fehér a jó szimbóluma), s nem mint a versengésben is egymás kiegészítőit szemlélni.

A jin és jang a két őserő tökéletes egyensúlyát jelképezi, ahol a fekete jin rész tartalmaz egy jang pontot,és a fehér jang rész egy jin pontot, mint egy-egy embriót!

E szimbólum belső tükörképe is az embernek, mert rámutat a bennünk lévő kettősségre, a bennünk és körülöttünk hullámzó ellentétekre,melyeket újra és újra összhangba kell hoznunk ahhoz, hogy harmónia alakuljon ki. Gondoljanak csak bele!Nem ezt teszik nap mint nap?

Ez a világszemlélet a jinhez kapcsolja a nőiességet és passzivitást, és a nőiességhez-termékenységhez kötődő vizet, medencét,a tavakat és a Holdat. Minden jing, ami lágy és képlékeny, ami a mélységgel és összehúzódással kapcsolatos. A jinhez kapcsolódik minden, ami sötét és nedves: a pikkelyes állatok, a szén, a föld, a halál és az éjszaka. Jin évszakok az ősz és a tél.

Ezzel szemben a jang egy aktív őserő (gépek, férfiak), amihez a magasság, kiteljesedés (hegy, mennyek,madarak) , a keménység és merevség , valamint a fény(napsütés, tűz, energia,láz) kapcsolódik. Jang évszakok a nyár és a tavasz.

Érzékenyen kell figyelni a szervezetünk egyensúlyára, és észrevenni, amikor a harmónia megbomlását tapasztaljuk testünkben vagy lelkünkben!

Egyensúlyba kell hozni a bennünk lakó jin és jangot, férfias és nőies erőt, s ügyelni arra, hogy ne uralkodjon el egyik sem a másik felett.

És nem megbontani a természet kényes egyensúlyát, hiszen elég, ha arra gondolnak, hogy  egy fajt kipusztításával,  más fajok pusztulásához is hozzájárulunk. Mert belenyúltunk az ősi természet-törvényekbe.

Mindehhez persze kellő érzékenységgel kell ezekre a külső és belső erőkre reagálnunk, s megérzéseinkre is ki kell hegyezni "belső fülünket", és ki kell nyitni "belső szemünket.