A hetvenes években ültette át Eugene Ionescu Shakespeare királydrámáját saját világába. Most, ma, Magyarországon ugyanolyan érvényes a történet, mint Shakespeare idején, vagy mint 40 évvel ezelőtt. Nevezetesen, hogy a hatalom elképesztő emberi torzulásokat okoz, hogy mindenre és mindenkire rátelepszik, mindenre képes, átszövi a korrupció, belemászik a magánéletünkbe, és nem ismer irgalmat! Mi több, a cigányokat egyenesen a süllyesztőbe küldi - mondja Alföldi Róbert legújabb rendezésével. Az áthallásokkal teli előadás gyakorlatilag nyílt kritika, amit a körülöttünk álló világról fogalmaz meg.
A tizenegy színész negyven szerepben egy ordítóan narancssárga színű játékvárban játszik. Még a cipőjük talpa is narancssárga! Bámulatosan váltanak másodperceken belül jellemeket, hangulatokat a művészek - csakúgy, ahogy a ma "életművészei", akiknek a kegyetlenség, és a kéj jelenti a mindenek feletti beteljesülést - sugallja a rendező. Egymást győzik le az uralkodók, miközben észre sem veszik saját gyerekeiket. Azt szokták mondani, ha a színpadon látsz egy fegyvert, az bizonyosan el is fog sülni. Nos, a darabban egy kék plüssmackó "személyesíti" meg a puskát. Szerényen üldögél majd két és fél órán át a játékvár tövében. A kék ifjú királyfi, a hirtelen a semmiből előkerülő kis menedzser már öltözködésében is eltér elődeiről. Világos, egyszerű mondatai egy pillanat alatt mérgezi meg a lelkünket, és azt vetíti előre, hogy ha tűrjük, és minden így marad, még ennél is szörnyűbb világ köszönthet ránk!
...Nekünk meg nem marad más, mint a félelem ellen árusítható, de a hatalomváltásokkal viharos gyorsasággal dráguló almalé, nem pedig a szomjúság elleni kristály tiszta ivóvíz...
