A párhuzam nyilvánvalónak tűnik: ahogy a kasza, sarló alatt meghajolnak, és elhullanak a gabonaszálak, úgy aratja le a halál is az embert.
Van azonban a párhuzam mögött egy kultúrtörténeti érdekesség is: a görög mitológiában Kronoszt, aki ősi istenség és eredetileg aratóistenség volt (s így az évente megújuló termés learatója), az ábrázolásokon mindig sarlóval vagy kaszával együtt láthatjuk.
A sarló már csak azért is kijár neki, mert atyját, Uránoszt, mielőtt letaszította trónjáról, ki is kasztrálta ennek az eszköznek a segítségével. A későbbiekben pedig szó szerint bekebelezte, és lenyelte saját gyermekeit, mint ahogy azt a halál is teszi saját teremtményeivel.
A másik érdekesség, hogy Kronoszt aggastyánként ábrázolják, köpenyét a szemébe húzva. Hasonlóképp, mint a középkori csontvázas Halált.
Ha Kronosz nevét jobban megfigyeljük, azt is észrevehetjük, hogy személye egyúttal az Idő, khronosz szimbóluma is (nevének jelentése: időtartam).
Így Kronosz egyúttal minden teremtmény múlandóságára is utal.
És nem fogják kitalálni, mi volt Kronosz kísérő madara.
A varjú.
