A hólyagsérv és a végbélsérv mellett, a méh előreesése az egyik leggyakoribb probléma ebben az időszakban.

Ismeretes, hogy a méh normális helyzetét kötőszövetes szalagrendszer biztosítja. A széles méhszalag a méhet a medence oldalsó falához, a keresztcsonthoz horgonyozzák, s ennek a stabil rögzítésnek különösen szüléskor van nagy jelentősége. 

 Amennyiben ezek a szüléskor károsodnak, és még hormonhiányos táplálkozással is párosulnak a menopauza idején, - a méh elmozdulását eredményezik, a hüvely irányába.

"Előfordul, hogy a méh a hüvelyen keresztül részben, vagy teljesen kicsúszik.  Túl azon, hogy ez az állapot súlyosan károsítja az életminőséget, további, gyakran életveszélyes problémákat is okozhat:

A húgycső megtörése miatt, ilyenkor a vizeletürítés nem lehetséges. A hólyagban pangó vizelet állandó gyulladást tarthat fenn, amely akár a veséket is elérheti. A vese által kiválasztott vizelet eltávozását a megtört húgyvezeték akadályozza, így a vesemedencében összegyűlt vizelet nyomása tönkre teheti a vese mirigyállományát." - olvasom Dr Elek Csaba, A változás kora c.könyvében.

A méhet kézzel visszahelyezve a vizelet és a széklet ürítése könnyíthető.

A méh előreesése hüvelyen keresztül kivitelezett műtéttel gyógyítható. Ilyenkor a méhet saját szalagrendszerével rögzítik normális helyzetébe, a megsüllyedt méhfalakat ellátják, és a hólyag dőlését speciális varratsorral biztosítják.

A méhnyak egy részét általában amputálni kell, mert a tartós nyirokpangás miatt, sokszor igen hosszúra megnő.

Az orvosok azt javasolják, hogy változókorban és utána a méhet nem célszerű megtartani, mert feladatát már betöltötte, ill.magzat kihordására nem alkalmas.

Ilyenkor a méhet a hüvelyen keresztül eltávolítják, a hüvelyfal és a hólyag normális helyzetét helyreállítják.