Amióta kiderült, hogy a srebrenicai mészárlásért felelős sokszoros gyilkos Radovan Karadzsics végre kézre került, azóta félek. No nem attól, hogy megússza a felelősségre vonást, bár a kiadatási folyamat maga is hosszadalmas és kicsit körülményes lesz,- hanem a többiektől, akik hozzá hasonlítanak.
Nem kell más, mint egy pár kiló plusz vagy mínusz, sűrű szőrzet, vagy szőrtelenség, egy okos szemüveg, egy másik név, egy új "foglalkozás" - és meg vagyok vezetve. Végzetesen.
Mert el lehet rejtőzni a tömegben. Segítséggel vagy anélkül. Meg lehet lapulni, és túl lehet élni egy álarccal és álruhával. Egy ideig...
De hogy még nyilvános szereplést és tanácsadásokat is bevállaljon így valaki? Ehhez már nagy arc és egy remek háttércsapat kell!
Mint a volt szerb elnök esetében: publikált, egészségügyi fórumokra járt, széles szakmai ismertségre tett szert, és magánpraxist folytatott. Érzelmes óráiban pedig verseket írt és kiadatta.(Verseskötetét állítólag az orosz írószövetség is díjazta!)
És persze eredendően mi más is lehetett volna, mint lélekgyógyász?
Döbbenetes! Ennél már csak az lehetne morbidan szörnyűséges, ha éppen a tömegsírba taszítottak feleségének, szüleinek és gyermekének lelkét ápolta volna...
És vajon a sajátját milyennek látta meditatív állapotában? Milyen relaxációs módszerekkel csillapodhatott?
Ezek után félek, hogy már én sem ismerem fel a sok tél,- és lélekapó, professzor, pszichiáter közül az igazi jóságost. Lehet, hogy csupa gyilkos szaladgál körülöttem álruhában? Vagy csak nekem lett üldözési mániám? Kiben bízhatok most már?
Keresnem kéne egy szakáll nélküli segítséget! Vagy lehet, hogy éppen a szőrtelen tisztaság az álca....?
