Talán csak egyetlen sport létezik ma a világon, ahol a sportolónak minél több zsírt kell magára szednie: ez pedig a szumó, Japán hagyományos nemzeti sportja.

A szumó, mely hajdanában mezőgazdasági rítus volt, küzdelemben az ellenfelek arra törekednek, egy 4.55 méter átmérőjű körből kiszorítsák az ellenfelet, vagy valamelyik testrészét a padlóra kényszerítsék. A küzdelmek átlagosan néhány másodpercig tartanak.

Sokan elborzadva néznek a nagytestű férfiakra, és bizonyára az is megfordul a fejükben, hogy miként egyeztethető össze ez a testméret az egészséges sport képzetével.

A szumó rajongói szerint azonban a sportolókon a látszattal ellentétben nem csak háj van, hiszen ha jól megfigyeljük a testeket a játék során, feltűnik, hogy a háj alatt bizony kidolgozott izmok rejtőznek

Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a szumó egyúttal egy életforma is a japánok számára, hiszen az egy csapatba tartozók együtt is élnek és edzenek akár napi 8-10 órát. Életük a sportnak van alárendelve.

Másrészt a súly előny is a harcban, hiszen az a cél, hogy az illető minél nehezebben legyen kibillenthető egyensúlyi állapotából. Az egyik legsúlyosabb egyéniség mégsem japán, hanem amerikai a szumózók körében: Konishiki 278 kilót nyomott. Az átlag testsúly egyébként 150-160 kg.

S hogy miként lehet ezt a tekintélyes súlyt elérni?

Többek között a napi kétszer fogyasztott speciális ételtől, amit chanko nabe-nak hívnak: ez amolyan bőségtál, melyet egy hatalmas fazékban készítenek el húsból, halból és zöldségekből, garantálva persze a kellő kalóriát.

Emellett pedig néhány tanulmány szerint a közösen elfogyasztott ételek, a jó hangulatú étkezések is elősegítik a kellő hízásütemet...