Hajas Laci és a fia egy napon születtek, és mindketten rajonganak a sportolásért. Míg az édesapa teniszezik, snowboardozik és lovagol, a fia inkább a vízilabdára esküszik.
„Gyerekkoromban úszóóvodába jártam, a faltól falig való úszkálást azonban hamar meguntam, ekkor próbáltam ki édesanyám tanácsára a vízilabdát. Most már több mint 10 éve játszom, és teljesen az életem részévé vált. Az edzőtársaim egyben a legjobb barátaim is, rengeteg időt töltünk együtt, olyanok számomra, mint a második családom. Suli után találkozunk, együtt járunk le edzeni, közben pedig sztorizgatunk és bandázunk. Hétvégenként is gyakran összefutunk, beülünk egy moziba vagy éppen házibulizunk. Sok olyan közös sztorink van, amit sosem fogunk elfelejteni, például mikor az edzőtáborban átfutottunk a női öltözőkön” – árulta el az ifjú Hajas, aki a heti öt edzés mellett hétvégenként különböző vízilabda tornákon játszik.
„Az estéimet jellemzően az uszodában töltöm, általában csak este 9-re érek haza, és ilyenkor állok neki tanulni, úgyhogy sokszor még éjfélkor is fenn vagyok” – árulta el Dávid, aki csapattársaival együtt télen is gyakran játszik az uszoda szabadtéri medencéjében. „Nagy hidegben rossz kifutni, de a vízben már jó, mert a folyamatos mozgástól hamar kimelegszünk. Ha fúj a szél és játék közben az arcunkba ver az eső, akkor könnyű megbetegedni, bár én ebből a szempontból is szerencsés típus vagyok, inkább csak kiskoromban fordult elő, hogy a fülem megfájdult. Ilyenkor anyu sósapkával, apu pedig fülgyertyával próbált gyógyítani, most már inkább a megelőzésre fókuszálok és levendulaolajos fülcseppet használok” – árulta el Dávid.
Az ifjú Hajas ugrott már medencébe azért is, hogy az édesapjával szemben csillogtassa meg tehetségét, a mesterfodrász pedig örömmel játszott ezeken a gyerek-szülő meccseken. „Nagyon szerettem ezeket a játékos mérkőzéseket, még úgy is, hogy általában a jóval edzettebb és rutinosabb gyerekeink nyertek. Mi inkább okosan, mint aktívan játszottunk. Leosztottuk a pozíciókat, volt, aki végig elől, más pedig végig hátul játszott, azaz nem úszkáltunk fel-le a pályán” – nosztalgiázott Hajas Laci, aki hozzátette: gyorsban még csak elúszkál, de a pillangó és a hátúszás nem a kedvence.
Laci és a felesége gyakran szurkolnak a medence partjáról a fiuknak, és a vízilabda válogatott itthoni mérkőzésein is szinte mindig ott vannak. „Dávid és a csapattársai ilyenkor néha magyar zászlót festenek az arcukra, és úgy biztatják teljes hangerőn a válogatottat. Az aktuális kedvencek: a Varga-testvérek, Nagy Viktor és Hosnyánszky Norbi, de a „nagy öregek” között is vannak, akiket személyesen ismerek, például Kárpáti Gyuri, Faragó Tomi, Csapó Dudi.” (Képek: sajtóanyag)
