Szegény Tornóczkyról mindenki lekapta már a keresztvizet, nem is egyszer (emlékeznek: És ezt így hogy?). A Mokkában való szereplése is siralmasan indult, már az is elég ciki volt, hogy mindent a súgógépről olvas, de hogy még azt is folyton elhibázta, az igazán kellemes hangulatot adott a napnak: ilyenkor az ember elégedett lehet magával, hogy nemcsak ő az emberiség egyetlen szerencsétlen balféke, de még örülhet is, hogy rajta nem röhögnek ennyien.
Na de, nem ezt akarom. Az ertéeles Reggelit már annyira megszoktam, hogy háttérzümmögésnek tökéletesen megfelel, nem kapom fel a fejem semmire, semmi nem zaklat fel, viszont van időjárás-jelentés, és a díszlet színe jó fényt ad az undorító taknyos reggeli félhomálynak. Apám minden reggel a Petőfit hallgatta régen, így satnyul el generációnk.
Szóval, visszatérve, a Koffeinmentes (Mokka) színei nem olyan jók, de Tornóczky egyre jobb. Úgy tűnik, feloldódott, az elmúlt néhány hét alatt ezek szerint senki nem harapta meg a stúdióban. Képes reagálni váratlan szituációkra, például a hét elején odaadta a teáját Kovács Kristófnak. Képes (látszólag) saját maga kérdéseket feltenni. És mosolyog, nevetgél, jól érzi magát. Papp Gergő is hozzácsiszolódott, lassan tényleg olyanok, mint akik kávéznak egyet reggel.
Na jó, ha a súgógépről kell olvasnia, még mindig olyan, mint egy ötödikes. Ezen erősen van még mit javítani, de nem reménytelen, inkább ne olvasson. Fekete Lacitól például megkérdezte a héten: Te is takarítod a beledet karácsony előtt? Ezen például én marha jót röhögtem, bár ez nem csak az ő érdeme, hanem az aznapi szerkesztőé is.
Lassan, de biztosan a műsor kezd olyanná válni, amit én minden reggeli adástól elvárok félkómás állapotomban: beleolvad a készülődésbe.
Reggelenként a TV2-n.
