A nagy vallási tanítómesterek közül számomra kivételesen érdekes figura a kínai buddhizmus (csan buddhizmus) egyik legjellegzetesebb alakja, az 1100 éve élt Lin-csi apát, akivel kapcsolatban gyakorta olvashatjuk, hogy "ha nem állt volna buddhista szerzetesnek, bizonyára rablóvezér lett volna belőle"
Lin-csi a kilencedik században halt meg, de egészen a 12. századig az ő tanítványai voltak a csan-buddhizmus mesterei. Ha valaki kezébe veszi reggeli beszélgetéseiről és példázatairól szóló könyvét, néha bizony igencsak furcsa dolgokat olvashat róla.
A csan buddhizmus fontos alapelve, hogy nem támaszkodik írásokra, s ezt jól példázza Lin-csi apát iskolája is, ahol tanításai szerint a megélésre és a szavak nélküli átadásnak van elsődleges szerepe. Az emberi lelkek közti kommunikációt pedig nehéz szövegen keresztül átadni.
Lin csi szerint semmi sem fontos, sem Buddha, sem a tan, hanem csak az, hogy az ember megtapasztalja az istenélményt, a megvilágosodást:
"Barátaim, megmondom nektek: nincs Buddha, nincs szellemi út amit követni kell, nincs gyakorlás és nincs megértés. Mi után szaladtok ilyen hevesen?"
A példázatokban gyakran felbukkanó verés, botozás vagy pofon valójában nem büntetés, hanem egyfajta őszinte érzelemnyilvánítás, célja a hirtelen sokkhatás elérése, amivel a megvilágosodáshoz lehet elsegíteni a tanítványt. Ahogy ezt a következő történet is szemlélteti:
"Egy Ting nevű szerzetes jött Lin-csi mesterhez, és megkérdezte tőle, mi a buddhizmus lényege.
A mester leszállt a székéből, pofon vágta és hátrataszította.
Mihelyt Ting visszanyerte az egyensúlyát, mint aki lecövekelt, meg se bírt mozdulni.
- Mit állsz ott, Ting? - szólt mellette egy szerzetes. - Borulj le a mester előtt!
Ahogy Ting hajolni készült, hirtelen világosság gyúlt az agyában. "
A buddhizmus szellemiségér jellemző, hogy Lin-csit még ellenfelei sem támadták, inkább óriási tisztelettel tekintettek rá, különcködései mögött is misztikus erőt véltek felfedezni.
Mi pedig, példázatait lapozgatva néha azon kapjuk magunkat, hogy a történetek kiváltotta nevetés önmagunknak is szól.
Az idézetek forrása: www.terebess.hu
