Mi laikusok azt nevezzük dadogásnak, amikor betűket, vagy szótagokat ismétel valaki, ám dadogás az is, ha indokolatlanul hosszú szünet van egy-egy szó előtt, illetve olyan görcs áll be, hogy az illető képtelen bármilyen hangot kiadni. Tehát lányegében arról van szó, hogy a folyamatos beszédre való képtelenség. Ha viccesen akarjuk megközelíteni, nem véletlen, hogy jóval kevesebb nőt érint ez a zavar, mint ahány férfit...
A dadogás általában együtt jár valami organikus okkal, de előfordul, hogy pusztán pszichés tényező váltja ki - ez utóbbi inkább a felnőttkorban kialakuló dadogásra igaz.
Hogy remekül orvosolható, azt láthattuk a Király beszéde című filmben is, és bár Colin Firth pont nem érintett ebben, számos világsztár igen.
Az lehet, hogy John McClane egymaga legyőzi a világot, de Bruce Willisnek egészen 20 éves koráig gondjai voltak a dadogással, ezért általában kerüli az ifjú éveit érintő kérdéseket. A róla szóló életrajzi könyvben viszont erről is beszélt. Eleinte sokat csúfolták, ezért azt a módszert választotta, hogy az osztály bohóca lett, így végre befogadták.
Egykori tanára így emlékszik vissza a kis Bruce-ra: "Amikor úgy döntött, ő is fellép az iskolai ünnepségen, majd' meghaltam, úgy izgultam érte. Először nevetettek rajta, de valami hihetetlen energia áradt belőle és a társai elcsitultak. Amikor mindenki elhallgatott, mondott egy poént, hogy mindenki fetrengett a nevetéstől. Megnyerte őket."
Willis a középiskolában már a dráma szakkör sztárja volt, de csak azután mert színészként próbálkozni, miután egy logopédussal eltüntették a dadogását. A régi időkre így gondol vissza:
„A humorérzékem nagy része a dadogásomból származik. Az ember először kínjában röhög. Aztán kifigurázza magát, míg végül felvállalja, hogy dadog. Én is eljutottam oda, hogy azt mondtam: igen, dadogok, de meg tudlak nevettetni. És bejött! Az pedig óriási különbség, hogy rajtad nevetnek, vagy veled..."
Samuel L. Jacksonnak nehéz gyerekkora volt. Szülei eldobták és a színész részben ennek tulajdonítja dadogását. Mindazonáltal hálás is nekik, mert így nénikéjéhez került, aki művészettanár volt és ő terelte a színjátszás felé a kis Samet. Beszédterapeutához is elvitte, aki egészen jól kikezelte Jacksont a dadogásból, de van, amikor előjön.
"Most képzeljétek el, amikor a rendező elkiáltja magát, hogy csapó, én meg ott állok a jelenetben, amiben keményen rá kéne üvöltenem valakire: takarodj innen! De csak azt hallják: ta-ta-ta... Persze nevetek és igyekszem helyettesíteni egy másik szóval, de van, hogy nem lehet... Akadnak ilyen t-napok, de vannak, d/b/r vagy n- napok is. Ez már így marad. És különben is: James Earl Jones dadog, Denzel Wasinghton dadog, ebbe a csapatba tartozni nem is rossz."
Noha a nők körében ritkább a dadogás Nicole Kidman is érintett benne. A mindig tökéletes és magabiztosnak látszó színésznő valójában elképesztően szégyenlős, amit gyerekkorából hoz:
"Amikor kicsi voltam, folyton azon izgultam, vajon képesek-e dadogás nélkül kijönni a számból a szavak. Csak arra emlékszem, hogy mindenki mindig azt mondogatta nekem: Nyugodj meg és gondold át, mit fogsz mondani. De hiába gondoltam át, féltem, hogy dadogni fogok és a szavak inkább bent maradtak..."
Mára már letette ezeket a félelmeket, ahogy rengeteg beszédgyakorlattal a dadogást is.
Marilyn Monroe akár a dadogásról is elhíresülhetett volna. Voltaképpen beszédhibája hozzá is segítette a sztárrá váláshoz, mert híresen búgó 'levegős' hangja annak volt köszönhető, hogy logopédusa egy különleges légzéstechnikával tanította beszélni még kamaszként. Hogy ez mennyire beépült, az nagyon érzékletesen átjön abból a felvételből, ahol Kennedy elnöknek énekel:
Ha már Monroe, maradjunk a '60-as éveknél és jöjjön a Király, vagyis Elvis, akiről tényleg senki se gondolná, hogy bármilyen zavarral kellett megküzdene a hangok képzésében, pedig bizony ő is tagja a klubnak. Egy interjúban így beszélt erről:
"Valahányszor izgulok, picit akadozik a beszédem és különösen nehezen tudom kimondani, a 'v' betűvel kezdődő szavakat. Színpadon ritkán fordul elő, és sosem éneklés közben, inkább csak akkor, amikor beszélgetek a közönséggel. Ilyenkor megállok kicsit, szünetet tartok, majd újra belekezdek, de más szavakat használok. Ez a trükköm. Vagy hagyom a dumát és elkezdek énekelni."
https://www.youtube.com/watch?v=LF5u7b8pAYQ
Ne menjünk el a magyar hírességek mellett se! Tóth Edu, a Showder egyik népszerű stand-uposa szinte abból épített karriert, hogy dadog. Persze a humora se rossz, de dadogása adja az extra fűszert az előadáshoz.
A másik a Supernem frontembere, Papp Szabi, aki beszédhibájáról dalt is írt - akárcsak Scatman John. Szabi a Sztárban sztár zsüroraként is nagyon szórakoztató jelenség, bár külön kihívás megérteni amit mond, ugyanis dadogása erős hadarással párosul.
Kevesen tudják, de a színészóriás Őze Lajos is dadogott gyerekkorában. Egy logopédus azt mondta neki, hogy huszonegy éves korára kinőheti, ám ő ezt nem akarta megvárni és naponta több órát gyakorolt, míg végre elhagyta zavaró beszédhibáját.
Érdekes módon fia, a szintén színész Őze Áron is dadog. Ő küldetésének érzi, hogy segítsen sorstársain, ezért komoly szerepet vállal a Démoszthenész – Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületében, amelynek elnöke is.
Ez a kis szemelvény csak ízelítő a rengeteg kiválóságból, akik dadogásuk ellenére is sokra vitték. Hiszen a felsoroltakon kívül még őket is érdemes megemlíteni: Anthony Quinn, Lewis Carroll, Emily Blunt, Ed Sheeran, Charlie Sheen, Marc Anthony, Harvey Keitel, B.B. King, Tiger Woods, Charles Darwin, Winston Churchill.
