Három egymást követő nap, háromféle hagyomány

A Halloween október 31-re esik, neve pedig Mindenszentek előestéjére utal. Ezt követi november 1-jén mindenszentek, majd november 2-án halottak napja. A dátumok közelsége miatt sokan egyetlen alkalomként emlegetik őket, pedig más-más hagyományt képviselnek. A keresztény ünnepek a szentekről és az elhunytakról való megemlékezéshez kötődnek, a Halloween mai formája pedig főként jelmezes, közösségi esemény.

A halloween története a kelta népek évzáró ünnepéhez, a Samhainhoz kapcsolódik. A hiedelem szerint ilyenkor különösen közel kerülhettek egymáshoz az élők és a holtak. Az emberek tüzet gyújtottak, és állatbőrökből készült ruhát, maszkot öltöttek. A jelmez eredetéről szóló magyarázatok szerint így próbálták elijeszteni vagy megtéveszteni a szellemeket. A részletek nem minden esetben igazolhatók, de a halálhoz és az évszakváltáshoz kötődő képzetek jól mutatják, milyen komoly jelentősége volt ennek az időszaknak. 

A halloween története kapcsán ezért a kelta hagyományok mellett az évszázadok során hozzájuk kapcsolódó keresztény és népi szokásokat is figyelembe kell vennünk.

Mit jelent a „csokit vagy csalunk”?

A jelmezes házalás mai szokásának előzményei között brit szigeteki hagyományokat találunk. A szegények korábban énekkel, verssel vagy tréfával keresték fel a házakat, és ételt vagy pénzt kaptak cserébe. Ma a gyerekek édességért kopogtatnak, a „csokit vagy csalunk” felszólítással. A ház előtt elhelyezett töklámpás vagy más dísz jelzi, hogy a lakók részt vesznek a szokásban. Ha mi is fogadunk látogatókat, készítsünk ki előre egy tál édességet; a kisebb gyerekek pedig felnőtt kíséretében járják a környéket.

A jelmezek választéka jóval túlmutat a boszorkányokon és csontvázakon: mesefigurának, állatnak vagy kedvenc hősnek is beöltözhetünk. Egy családi készülődés során a közös ruhakészítés és a tökfaragás is lehet program, a gyerekekkel pedig előre megbeszélhetjük, melyik házakhoz kopogtatunk be.

A répából lett töklámpás

Az ír és skót hagyományokban kezdetben répából, tarlórépából vagy más gyökérzöldségből készítettek lámpást. Az Észak-Amerikába kivándorlók később sütőtökre váltottak: annak nagyobb, puhább belsejét könnyebb volt kivájni és kifaragni. A töklámpást a Jack nevű kovácsról szóló legenda is magyarázza. A történet szerint Jack kijátszotta az ördögöt, halála után azonban sem a mennybe, sem a pokolba nem jutott be. Egy izzó parazsat kapott, amit kivájt répába tett, és annak fényénél bolyongott tovább.

Faragáskor válasszunk erre alkalmas tököt, és kérdezzük meg az eladót, fogyasztható-e. Egyes dísztökök keserű anyagokat tartalmazhatnak, ezért azokat ne kóstolgassuk. A töklámpás kezeléséhez se használjunk hipóoldatot vagy más vegyszert, ha a kivájt belsőt később ételhez használnánk. Étkezési tök esetén a magokat megmoshatjuk, megszáríthatjuk, majd megpiríthatjuk.

Babonák, sütemények és magyar történetek

Az almához és a mogyoróhoz több régi jósló szokás kötődött. Egyesek szerint az almahéj földre dobott alakjából kiolvasható volt a jövendőbeli nevének kezdőbetűje, másutt a tűzön pörkölődő mogyorókat figyelték, hogy következtessenek egy kapcsolat jövőjére. Ezeket ma inkább játékos hagyományként idézzük fel. Írországban gyümölcskenyérbe rejtett apró tárgyakkal jósoltak: a gyűrű házasságot, a pénzérme gazdagságot jelzett a hiedelem szerint.

Az unnepek.center szerint a magyar történet is kapcsolódik a lámpásokhoz. A „Fénylik, mint Salamon töke” mondást egy legenda a fogságban tartott Salamon királyhoz köti: eszerint töklámpások világították meg a visegrádi tornyot. A történet több változatban maradt fenn, ezért inkább népi hagyományként, mint bizonyított eseményként tekinthetünk rá. A Halloweenből így lehet egyszerre jelmezes gyerekprogram, közös őszi sütés és alkalom arra, hogy régi szokásokról beszélgessünk.