Az 1912 áprilisában jéghegynek ütközött és 1500 emberrel a fedélzetén hullámsírba távozott Titanicról gyakran elhangzik, hogy korának legnagyobb óceánjárója volt, de ez csak részigazság. Volt két másik, vele szinte megegyező méretű testvérhajója is. A White Star Line társaság 1907-ben egyszerre három luxusgőzöst kezdett el felépíteni Thomas Andrews tervei alapján, és nem is a Titanic készült el a leghamarabb.
Baljós előjelek ellenére sikeres háborús karrier
Elsőként az RMS Olympicet bocsátották vízre 1910-ben. Pályafutása baljós előjelekkel indult: ötödik útján a Solent-szorosban összeütközött a HMS Hawke hadihajóval, méghozzá annak az Edward John Smithnek a parancsnoksága alatt, aki végzetes útján a Titanic kapitánya is volt. Valószínűleg itt is ő hibázott, de áldozat nem volt. Az Olympicnak csak két rekesze telt meg vízzel, így a baleset tovább erősítette a hitet, hogy a White Star új óriáshajói elsüllyeszthetetlenek. A Titanic tragédiája során az Olympic is fogta testvérhajója SOS-jeleit, de túl messze volt ahhoz, hogy bármit is tehessen. A baleset után a hajót átépítették, magasabb vízzáró rekeszfalakat és több mentőcsónakot kapott, és ezután már tényleg elsüllyeszthetetlennek bizonyult, pedig próbálkozóban nem volt hiány.
Az I. világháborúban a Királyi Haditengerészet csapatszállítóként használta az Olympicet, amely három torpedótámadást is túlélt. Sőt 1918 májusában ellentámadásba lendült egy német tengeralattjáróval szemben, miután sikeresen kitért annak torpedója elöl: a kapitány az U-103 felé fordította a 46 ezer tonnás hajót, teljes sebességre kapcsolt, és valósággal szétszakította támadóját. Az Olympic összesen 201 000 civilt és katonát szállított el úti céljára veszteség nélkül a háború alatt. Utána pedig 430 ezer utast, köztük olyan hírességeket, mint Charlie Chaplin, Marie Curie és Sir Arthur Conan Doyle. Végül 1935-ben leselejtezték és szétszerelték, berendezéseinek egy része a White Swan nevű szállodában ma is látható.
Tragédia a Földközi-tengeren
A másik testvérhajó pályafutása jóval rövidebbnek bizonyult. A Britannic még épült, amikor a Titanic elsüllyedt, ezért már az építés során megerősítették acéllemezei szegecselését. A legenda szerint a nevét is megváltoztatták, eredetileg Giganticnak keresztelték volna, de ez túl fellengzős névnek hatott a szerencsétlenség után. A Britannic 1915-ben készült el, és a Királyi Haditengerészet rögtön lefoglalta kórházhajónak. A hajótest oldalát fehérre festették, és három vörös kereszt is rákerült. A hajó több mint háromezer sebesült brit katonát szállított haza a Dardanelláktól a Földközi-tengeren. Hatodik útja azonban egyben utolsó is lett.
1916. november 21. reggelén a görögországi Lemnosz szigeténél óriási robbanás rázta meg a Britannicot. Lehet, hogy aknára futott, lehet, hogy német torpedó találta el. Hat rekeszbe tört be a víz - részben a nyitva felejetett hajóablakokon -, és a megerősített konstrukció dacára elsüllyedt. A Titaniccal ellentétben volt elegendő mentőcsónak, így a fedélzeten tartózkodó 1068 főből 1038 megmenekült. A 30 áldozat akkor vesztette életét, amikor a tat kiemelkedett a vízből, és két rosszul leengedett mentőcsónakot bedarált a még forgó hajócsavar. A száz méter mélyen nyugvó hajót 1975-ben Jacques-Yves Cousteau találta meg.
Magyarok a Titanicon
A Titanic 33 magyar állampolgárságú utast szállított, de kivétel nélkül mindannyian horvát és bosnyák nemzetiségűek voltak. A mai ismereteink szerint egyetlen magyar származású áldozata volt a Titanic 1912-es tragédiájának: Weisz Lipót, aki 1875-ben Veszprémben született, de 19 éves korában Angliába emigrált, és már brit állampolgárként szállt fel a hajóra feleségével és minden megtakarításával, hogy Kanadában kezdjenek új életet. Az előző évben Montréalban kapott munkát kőfaragóként, és feleségéért ment vissza Angliába. Eredetileg a Lusitaniára volt jegyük, de szénsztrájk miatt áttették őket a Titanic másodosztályára.
