Most, hogy ismét nem lehet utazni – vagy mondjuk úgy, nem érdemes, a karantént és/vagy a költséges teszteket vállalva – virtuális sétát ajánlunk a ma 1719 éves pici országban. Alapítója egy kőfaragó remete, Szent Marinus (olaszul: San Marino) volt, aki azért építette a kolostort, hogy az üldözött keresztényeket befogadja.
Egészen elképesztő, hogy az évszázadok során sikerült megőrizniük függetlenségüket, talán ez köszönhető annak is, hogy remekül politizálnak. A törpeállam a demokrácia egyik legjelesebb megtestesítője, ahol minden évre két régenst választanak, és akik mindössze fél évig lehetnek hatalmon. Régens egyébként bármely felnőtt polgár lehet, így nem meglepő, hogy ők vezetnek a legfiatalabb ’államfő’, illetve a legtöbb női ’elnök’ listáján is.
Na de a száraz tények után nézzük az élményrészét az utazásnak" Nyűgös gyerekekkel a legjobb talán az lehet, hogy mindössze néhány órát vesz igénybe az egész ország bejárása - a nap többi részében pedig lehet strandolni a 25 kilométerre lévő tengerben. A Titán-hegy tetején elterülő főváros – San Marino – nem elsősorban unikális épületeivel hívogat, sokkal inkább azzal a panorámával, amit nyújtani tud, háttérben az Adriával. Mindazonáltal érdemes meglátogatni a három tornyot, amelyek egyben jelképei is a városnak. Ezek a: Guaita, Montale, Cesta, de ne hagyjuk ki a katedrálist se. Utána viszont azzal a tudattal heveredhetünk le egy teraszon, hogy mindent láttunk, és átadhatjuk magunkat a dolce vita életérzésnek.
Bár San Marino jogilag nem része Olaszországnak, az emberek, az ételek, a fíling tekintetében nagyon is egy Itáliával. Határátlépéskor semmilyen vizsgálat nem vár ránk, ellenben kaphatunk egy igazán szép pecsétet az útlevelünkbe. Fontos, hogy mivel az ország nem része az uniónak, a mobilunkat óvatosan használjuk! Pénznemük ezzel együtt az euró, viszont, ha úgy tetszik, többet ér itt a valutánk, mert nincs áfa, vagyis alaposan bevásárolhatunk az adómentes boltokban.
