Ez a nemzeti kokárda: erő, hűség, remény!
„Jelenleg a nemzeti kokárda a reformerek színe, a békés átalakulás embereié, mentül nagyobb e toll vagy kokárda, annál nagyobb az ő istenbeni bizodalmuk és megelégedettségök” – mondta annak idején Jókai a kokárdáról, amely azóta is a nemzeti hovatartozás jelképe. Azt tudod, hogy hogyan és hova tűzzed?
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!” – lelkesített akkoriban Jókai Mór.
A kokárda eredetileg a seregek, illetve különböző rangú katonák megkülönböztetését szolgálta. A trikolórt, a háromszínű zászlót Európában a francia forradalom tette „divatossá”. A nemzeti színekből készült kokárdát XIII. Lajos uralkodásától (1610–1643) kezdték használni Franciaországban, magyar neve francia ősének, a „cocarde”-nak a magyarosított változata.
ez a helyes színsorrend
A magyar kokárdák történetileg a nemzeti függetlenedés eszméjét magukévá tevő polgárok hovatartozás-jele lett, kör alakú nemzetiszín formában, kis pántlikákkal. A szembejövő személyek számára azt volt hivatva látható módon közölni, hogy viselője a magyar forradalmi eszméket magáénak tudja. A francia kokárdától eltérően a magyar kokárdát nem kalapra tűzték, hanem a kabát hajtókájára vagy mellrészére a szív felőli oldalon. A párizsi események ihlették meg Szendrey Júliát is, amikor március 15-én elkészítette és Petőfi mellére tűzte a ma ismert kokárdák első példányát, hogy a költő így szavalja el a Nemzeti dalt.
A kokárda színei rend szerint megegyeznek a nemzeti színű zászló színeivel, s nálunk a következőt jelentik: piros – erő, fehér – hűség, zöld – remény! A jelkép színei helyesen mindig belülről kifelé olvasandók. Magyarországon a piros-fehér-zöld zászló alapján a zászló felső piros csíkja kerül belülre és a zöld kívülre.
A magyar kokárda piros-fehér-zöld színű – tehát helyesen kívülre kerül a zöld, belülre a piros szín –, azonban a Szendrey Júlia által Petőfinek készített kokárdán sem ez a színsorrend szerepelt, hanem az olasz zászló színeinek sorrendje. Ugyanígy 1848-ban a kokárdák többsége fordított volt: kívül volt a piros és belül a zöld szín. Ez a fordított viselet mára annyira elterjedt, hogy már mindenki így hordja március 15-én a kokárdát.
A kokárda az 1848-as forradalom kezdetén vált ismertté, és lett nemzeti jelkép, s azóta Magyarországon egyértelműen a függetlenség, a szabadság, az idegen hatalommal szembeni ellenállás szimbóluma. Pontosan ezért a forradalom leverésétől a kiegyezésig senki sem hordhatott nyíltan kokárdát – írja a Wikipédia. Ám a kokárda piros-fehér-zöld színhármasa nem kizárólag a márciusi ifjak érdeme, ők csupán felélesztették a nemzeti színeket. A trikolór először Mátyás király korában tűnt fel egy pecsétnyomón, de ekkor még messze állt attól, hogy országszerte ismert jelkép legyen.
Hozzászólás zárolva.