Túlélési tippek „többemberes” babákhoz

A többemberesség abban jelentkezhet, hogy a baba állandóan testközelben szeretne lenni, csak a szülei mellett – vagy csak rajtuk – tud aludni, folyton szórakoztatni kell, vele kell lenni, különben nyugtalan lesz.

Több ok is lehet, amiért ő ilyen, vagy ilyenné válik:

1. Hiperérzékeny: ezt a fogalmat dr. Elaine Aron vezette be, kutatásai szerint az emberek körülbelül 20%-a veleszületetten hiperérzékeny, azaz érzékenyebben reagál a zajokra, fényekre, a saját belső történéseire (például emésztés) és mások lelkiállapotára, hangulatára is. A hiperérzékeny babát zavarhatja az is, ha a ruházatában a címke súrolja a hátát, vagy ha kicsit nedvesebb a pelusa. Ez veleszületett és öröklődő tulajdonság, tehát ha a szülők valamelyike hiperérzékeny, akkor a babánál is lehet rá számítani.

2. Biztonságérzet hiánya: az újszülött számára az első időszakban nagy igény mutatkozhat a testközelségre, egész egyszerűen nem érzi magát biztonságban a baba „idekint”, és ezért sírhat sokat.

3. Félreértések: ha az anya időre szeretne etetni, altatni, túl korán próbál napirendet bevezetni, a baba érzékenyen reagálhat, például azért, mert éhes marad, nem elégíti ki a komfortszopási igényét, nem érti mit szeretnének tőle, ezért sírósabb, nyűgösebb lehet. Gyakran ilyenkor egy játszma alakul ki: az anya úgy gondolja, biztosan hasfájós a baba – vagy éhes, álmos és a többi –, ezért megpróbálja a hasfájást kezelni (vagy elaltatni, megetetni). Ám ha a babának nem az a baja, amire megoldást szeretnének nyújtani, tovább sír, nyűgös lesz, és ha ez minden egyes nap így folytatódik, akkor az állandó nyűgösködés szokássá válik.
Gyakori az is, hogy újszülöttkorban értik félre a babát: nem tud a maga tempójában alkalmazkodni a világhoz, nem etetik és altatják igény szerint, ezért ő nyűgösebb, nehezebben alkalmazkodik, a szülőben pedig kialakul „az én gyermekem problémás”-képe és ezt követően eszerint foglalkozik a babával.

4. Idegrendszeri éretlenség: nemcsak a koraszülött babák, hanem a 40. hét előtt születettek is lehetnek „éretlenebbek”, számukra is gondot okozhat az alkalmazkodás, amin az anyaméhez hasonló állapot megteremtése segít: testközelség, „anya legyen velem mindig” állapot.

5. Nehéz temperamentum: vannak eleve hangosabban, követelőzőbben síró babák, akiktől születésüktől fogva „zeng a ház”.

6. Rossz szokás:sok anyuka azért, hogy a kicsi ne sírjon, mindent elkövet, így aztán olyan rossz szokások alakulhatnak ki, amelyektől aztán nagyon nehéz megszabadulni: babakocsiban vagy sétálgatva altatás, állandóan ölben levés, egyebek.

Jó hír, hogy a többemberes babákból is önálló kisgyerekek lesznek Persze nem mindegy, hogyan vészeli át a család a nehéz időszakot. Sok baba már 3 hónapos korára nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mint a születés utáni hetekben, mások egyéves korig „növik ki” az állandó testközelség és szórakoztatás iránti vágyukat.

Fontos, hogy hagyjuk őket fokozatosan, a maguk tempójában elszakadni, önállóbbá válni, semmit se siettessünk vagy erőltessünk, ugyanakkor tanítgassuk őket mindarra, ami önállóbbá teszi őket: például a játék, a felfedezés öröme, önálló evés és ivás. Vannak olyan gyerekek is, akik még később is bújósabbak, anyásabbak lehetnek, és még a dackorszakban is igényelhetik anya jelenlétét, alvásnál az összebújást, azonban idővel ők is kinövik a „többemberességet”, különösen, ha nem „problémás” gyerekként kezeljük őket, és megtanuljuk felismerni, mikor miért sír, mikor mi a valós igénye, hogyan tudunk neki segíteni, és fokozatosan kialakítjuk a szokásokat és a határokat az életében. Mert fokozatosan meg kell tanulnia, hogy másoknak nem kell engedékenyebbnek lenni vele az élet minden területén csak azért, mert ő „nehéz eset” (például az asztal körül kergetni, hogy egyen, vagy folyton körbeugrálni, amikor járni tanul, nehogy baja essék).

Szerencsére vannak túlélési praktikák, amelyek könnyítenek ezen a helyzeten.

1. Szoptatás: a többemberes babák általában megnyugszanak, ha szophatnak, és ez segít nekik pihenni, aludni is. Hagyni kell őket igény szerint és olyan hosszan szopizni, ameddig csak szeretnék. Ez nemcsak azért jó, mert addig is pihennek, hanem azért is, mert addig is csend van.

2. Szűk helyek: a többemberes babák többnyire megnyugszanak olyan helyeken, amelyek az anyaméhre emlékeztetik őket: bölcső, mózeskosár, pólya, ahol szűk a hely.

3. Zavaró ingerek kiiktatása: ne legyenek erős fények, háttérzajok (tévé, rádió) körülötte, mert ezek fárasztják az idegrendszerét. Megnyugtathatják az ütemes hangok (dúdolás, susogás, tengerzaj, fehér zajok, például ventilátor). Különösen fontos számukra a rendszeres napirend, mert ez segít az egyes helyzetekhez (például lefektetés) kötni a szokásokat („most aludni kell”).

4. Hordozás: sokat segíthet egy hordozókendő, amiben mindig testközelben lehet a baba, te szabadon mozoghatsz, és még akár szopizni is tud benne.

5. Ételek: egyáltalán nem mindegy, hogy te mit eszel, amikor szoptatsz, hiszen ezek is hasfájást vagy érzékenységet okozhatnak: a puffasztó ételek, a tej, a tejtermékek, a koffein, de még a paradicsom is okozhat kellemetlenségeket, ezeket érdemes egyenként kipróbálva elhagyni az étrendedből.

6. Segítség: ha van rá mód, hívj néha segítséget, rokonokat, nagymamákat, apukát, akik foglalkoznak a kicsivel, amíg te egy kicsit kifújod magad. Sokat segíthet az is, ha gyakran és sokat sétáltok, mentek a természetbe, mert ez neked is segít felfrissülni, és őt is megnyugtatják a természetes hangok, elaltatja a friss levegő.

Forrás: kismamablog.hu