A vizesvödörtől Coco Chanelig

Az ünnepi locsolkodás ma már elképzelhetetlen drága kölnik, parfümök nélkül. Az asszonyok-lányok azonban nem mindig fogadják örömmel a gyakran borgőzös vagy csak a pénz reményében locsoló férfiakat; a nyakukba, hajukba locsolt pacsulitól pedig egyenesen irtóznak.

De mi is valójában a pacsuli?

A pacsuli silány, átható szagú illatszer, rosszalló értelemben használatos szó. Eredete az ugyanígy kiejtendő Patchouli parfüm, amely viszont az indiai pacsuli növény (Pogostemon patchouli) angol elnevezésével vált márkás illatszerré.

Már az ókorból ismeretesek a különböző növényi részekből előállított illatos olajak. A Bibliában már olvashatunk a mirháról és a tömjénről, de az ókorban kedvelt volt még az ambrózia és a diófaolaj, amelyet néha hajápolásra is használtak.

A középkor embere nem mosakodott mindennap, így nagy segítségére voltak a kellemetlen szagok elfedésére szánt növényi nedvek (zsálya, ibolya, levendula)   

Magyar királynőhöz kapcsolódik az első olyan illatszer, amelyben nem olajhoz vagy faggyúhoz, hanem alkoholhoz keverték az illatozó anyagokat. A jobb üzletekben ma is árusítják a Magyar Királyné Vizét.

A XV. században a franciák már a nagy titkot is megtalálni vélték: az aromás növényekből a csillagok meghatározott állásánál kell kivonni az illóolajat. Így készült a Provence-i Víz egy gróf számára 1476-ban, kakukkfű, verbéna és más növényi kivonatból.

Hamarosan céhek és mesteremberek szakosodtak parfümgyártásra, természetesen szigorú titoktartás közepette.

A 97 százalékos alkoholban feloldott illóolajok keverékéből született meg a kölni, a Köln városából származó illatos víz; az egyik legendás típusának különös neve van: „4711”. Ez nem holmi rejtélyes szám, – annak a kölni háznak a régi helyrajzi száma, ahol az illatos vizet gyártották.

Az illatok köre napjainkban egyre bővül. A tökéletes vágykeltő illattal bárkit az ujjunk köré csavarhatunk, és azt a parfümkészítők is kihasználják.