Az őrület határa – Boncz Gézára emlékezve…

Ha őrületesen humoros történeteket akarunk olvasni, vajon ki más juthatna eszünkbe, mint a már 8 éve elhunyt Boncz Géza. Amikor annak idején a „Rádiókabaréban” hallottuk vagy a tv egyes műsoraiban láthattuk, valósággal sírtunk a röhögéstől. Egy sajátosan abszurd, asszociatív humor hazai megteremtője és virtuóz művelője volt ő. Szójátékai, szótömörítései pillanatok alatt elterjedtek széles körben, afféle városi folklór jelleget öltve.

 „Azt mondják róla a barátai ebben a könyvben, hogy csak úgy szórta a poénjait, s adta mindenkinek, így aztán azok közkinccsé lettek, csak ő nem gazdagodott meg belőlük soha. Azon gondolkodom, hogyan is lehetett volna másképp. Olyan nincs, hogy az ember ül társaságban, szituáció kellős közepében, és ugye mindig szituáció van, eszébe jut valami, egy jó mondat, egy gesztus, és akkor azt nem mondja ki, nem mutatja, mondván, most nincs helyzet.” – vall róla Megyesi Gusztáv.( 2007 – Boncz Dániel: Ilyen a Boncz! – Történetek Boncz Gézáról)

„Elmebeteg dolgokra volt képes a színpadon, az volt a mindene, hogy kiborítsa a partnert a röhögéstől.”- mondja róla kollégája és jóbarátja Nádas György, akivel évekig együtt „humorizáltak”.

Most „Az őrület határa” c. (1999.) könyvéből szemezgettünk néhány vidám írást, mindenki örömére, és Boncz Géza tiszteletére.

MEGTÖRTÉNT TÖRTÉNET

Reggel arra ébredtem, hogy a szomszéd szobában a takarítónő – az őrület határát súrolja. Falról az egyik rokonom képe a tenyerembe mászik.A szöges cipőben futó kaland. Ajtó csapódás és tudom, Anyám kirándulni ment a hegyek közé az anyagi forráshoz..

Elindulok. A lépcsőházban jövök rá arra, hogy vannak még korlátok. Jó reggelt! – köszön a Házmester, és udvariasan megemeli – a feleségét.Elindulok.Egy rég nem látott barátommal akadok össze. Alig tudom zakóm gombját kiszedni  a pulóveréből.

Elmondja: Van szép felesége, jó állása és egy Dunára néző – vízfejű gyereke.Még integetünk egymásnak, amikor elnyeli a tömeg.