Búcsúnk szebb és könnyebb lett egy nehezen felejthető ebéddel
Immár hagyományosnak is mondható, hogy témaindító, ötletelő „szerkesztőségi” megbeszéléseinket kis csapatunk olyan helyen rendezi, amely inspirál minket, és méltó arra is, hogy ezeket az élményeinket megosszuk Önökkel.
Választásunk ezúttal a budapesti belvárosban, a Király utca fejlődő, szépülő részében az alig egy hónapja megnyílt Polgár Borétteremre esett.
Mint hallottuk, olvastuk Polgár Zoltán, villányi borász régóta álmodott már arról, hogy nem csupán borait – hiszen azok számos étteremben megtalálhatók – hanem konyhájuk ízeit, pincéjük é s Bortrezorjuk hangulatát valamilyen módon egy kicsit „felköltöztesse” Budapestre.
Évek óta keresgélt, lelkesült fel, majd vetett el ötleteket, mígnem idén tavasszal egy szerencsés találkozás eredményeként megszületetett az étterem terve. Az olasz tulajdonú Domina Fiesta Hotel vezetése olyan konyhafőnökre szerette volna bízni az éttermet, aki nem csupán szereti, hanem ismeri is és el is tudja készíteni az autentikus mediterrán fogásokat. Így találkoztak Woog Attilával, aki éveket töltött Olaszországban, és aki – ez esetben cseppet sem mellékesen – a magyar mediterrán, Villány borainak, ezen belül is a Polgár nedűk nagy kedvelője. Innen már „egyenes” volt az út, és néhány hónap alatt a Király utcába varázsolták Villányt.
Már a bejáratnál majdnem leestünk a lépcsőn, mikor nyakunkat nyújtogatva csodáltuk a borospalackokból készült csillárt. Juditunkat rögtön lenyűgözték a hordó dongákat utánzó fali világítótestek, főszerkesztőnk Erzsi a pincébe varázsolt eleganciát, Anita pedig a hordókra fektetett üveglappal kialakított asztalt csodálta meg. (Igaz hosszú lábaival kicsit nehezen fért hozzá…., de ki mondta, hogy az ilyen sudár hölgyeknek a hordó hasához kell pont ülni?)
A mit együnk? kérdésre pincérünk buzgón ajánlotta az aktuális üzleti ebéd menüjét, mely naponta frissül, s mind a házban lakó vendégek, mind a környékbeli cégek éhes munkatársai körében nagy népszerűségnek örvend. Ínycsiklandozó 3 fogás, igen kedvező áron.
Mivel azonban szeretjük a változatosságot, s minél többfélét szerettünk volna kóstolni, némileg átírtuk a menüt. Az első fogást Erzsi egy igazi, házias libalevesre (ahogy illik lúdgége tésztával), Anita egy csésze tartalmas gulyáslevesre, Judit pedig a Villányból érkezett recept alapján készülő torma krémlevesre cserélte. Én „bevállaltam” az eredetileg kiírt Minestronét, azaz olasz zöldséglevest, mely éppoly pompás volt, mintha kedvenc milánói kisvendéglőmben ettem volna. Aperitifnek és a leves mellé pedig a még mindig üde és friss 2007-es Chardonnay-muskotály cuvéet kóstolgattuk, pedig lassan egy éve már palackban van, s hamarosan itt az új évjárat is.
Hozzászólás zárolva.