Édesanyámnak

Az édesanyám, az én gyökerem

A családom ágya

A fájdalmaim

Az örömeim árnyéka, fénye

És ereje

…..

Az én Anyám nem a csendes suhanó árnyék

A csendjei is hangosak

A gondolatai sem valóságosak

Hiszen már hiába van köztünk

 Másra készül rég már

Hiába nem akarom, Öreg már!

………

Nem belénk kapaszkodik büszke keze

Nem bennünket simogat gyönyörű lágy szeme

Nem bírja már érteni unokáit, sem rohanó lányait

Nem sírnék, mert nem tanított meg rá, de hiába a lágy szó

Nem hisz már senkinek

………..

Édes szavaim rá önteném

De közben látom boldog keserű szemét

Hogy miért nem adtál, mondtál és tettél és nem tettél

Nem ezt álmodtam neked kislányom

Nem ezt érdemeltem

Haragszom, de szeretlek

……..

Igen Mama

Igazad van

Te aztán nem ezt érdemelted volna

Pedig én olyan akartam lenni

Hidd el, és olyan is vagyok egyre inkább

……….

Igen Mama

Keveset mondtam, hogy igazad van, volt

És tudd ,hogy büszke vagyok rád

És nincs olyan anya, akivel elcserélnélek

Tudom nem eleget mondtam,

Pedig tudom, hogy okos vagy és bölcs

Igazad van

………..

Csak ezt olyan nehéz kimondani,

Hiszen igazából ezt én szerettem volna

Sokszor hallani

………..

De nehéz, értenem, tudnom,

Nem veszi be az agyam, hogy

Te már már gyengébb vagy nálam

…..

Nagyon nehéz Mama

….-

Mindig többet akarunk belőled, pedig

Így magadra hagytunk

És te is bezártad magad