Egy blikk az óévre

Én az újévi megújuláson való morfondírozást nem az új, hanem a letelt év kapcsán szoktam megejteni. Nem hiszek abban, hogy az igazán nagy elhatározásoknak bármi közük lenne egy dátumhoz, úgyhogy a január elsejéimet nem terhelem meg görcsös nikotinhiánnyal vagy „idei teendőim” típusú listák készítésével.

Ezzel szemben a retrospektív elmélkedéseknek annál több értelmét látom. Egyszer, úgy 17 éves koromban arról írtam a naplómban, hogy vajon hogyan fogok élni pont 365 nap múlva. Kb. egy év letelte után előkaptam az addigra már jócskán betelt füzetet, és ledöbbentő volt elolvasni ezt a bizonyos fejezetet. Olyannyira minden megváltozott az alatt a pár száz nap alatt, mint előtte négyszer-ötször ennyi idő leperegtével.

Ahogy olvastam a saját írásomat – ahogy az általában lenni szokott, ha visszaolvasom a naplómat – egy viszonylag tiszta képet kaptam múltbeli önmagamról, ami ilyesfajta rögzítés nélkül elég hamar homályba merül, mivel a jelenbeli énkép kialakulásának letűnt fázisaként szétmállik idő közben.

Szóval farkasszemet néztem a 365 nappal azelőtti önmagammal – és ez az, aminek én értelmét látom, ha már egyszer-egyszer mindenképp meg kell torpanni az időben. Szembesít azzal a fejlődéssel, amin nap mint nap gürizik az ember, és a kis lépésekbe belefeledkezve, olykor belebetegedve, nem is látja azt a bizonyos erdőt…

Egy ilyen visszatekintésnél zsebre vághatjuk azt a sok eltelt napot, az idő értékké avanzsál, amit minél jobban tudatosítunk magunkban, annál értékesebben töltünk el a jövőben.    

Szóval én azt mondom, hogy több értelme van hátra, mint előrefelé kacsingatni az óév utolsó, illetve az újév első napjain. Persze ez az aktus is abszolút dátum független, de ha már él az emberben a kényszeres, újévi tettvágy, többre lehet jutni a retrospektív töprengéssel, mint „az idén aztán, már tényleg befejezem / elkezdem / megcsinálom / nem csinálom” tiszteletre méltó, de valljuk be, nem túl hatásos fogadalmakkal.