Vissza az őskorszakba - kalandok Pápua Új-Guineában
Egy idegenvezető feljegyzései
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Életképek a falvakból
A faluba megérkezve, parókás férfiak vártak ránk. Ezek a parókák úgy néztek ki, mint egy filc kalap, mindenki magának készíti el a saját hajából. Ez egyben a fiatal fiúk beavatási szertartása is. A fiatal, még szűz fiúknak el kell menniük a hajnövesztő iskolába, ami egy titkos helyen található, egy forrásnál. Az ifjak 18 hónapot töltenek itt, a forrás vizét isszák és rendszeresen permetezik vele a hajukat.
Nőkkel ez idő alatt nem találkozhatnak. Mesterük varázsigékkel űzi el rossz szellemeket, akik esetleg megakadályoznák a haj növekedését. Ő ezért fizetségképpen egy disznót kap. A diákok több parókát is elkészíthetnek az itt tartózkodásuk alatt, egyet ünnepnapokra, a másikat hétköznapokra. Különféle madártollakkal, szárított virágokkal, állatszőrrel díszítik. A paradicsommadár tolla a legfontosabb díszelem. Sajnos e hagyomány miatt szegény paradicsommadarak állandó veszélynek vannak kitéve.
A nők csak cselédek
A nőknek nincs könnyű életük ebben a világban, ők csak egy árucikknek és cselédnek számítanak. A szállásunkon dolgozó egyik asszony mesélt egy kicsit erről. A menyasszonyért pénzt és disznókat kap a család, a férj pedig egy cselédet. Az asszonyok csinálnak minden házimunkát, művelik a férj földjét, főznek rá, nevelik a gyerekeket. A házaspárok nem élnek együtt. Mindkettőnek saját kunyhója van, aránylag messze egymástól. Ha a férj intimitásra vágyik, meghúzza a disznó lábát, az visít egyet és az asszony tudja, hogy az ura várja a kunyhójában. A lányok az anyjuknál maradnak, a fiú gyerekek 11 éves korukban átköltöznek apjukhoz.
A kunyhók berendezése nagyon primitív, nincs ablakuk, nagyon alacsony a bejáratuk, bent teljes félhomály uralkodik. A nyílt tűz állandóan füstöl, hiszen mindig vizes a fa, mivel ezen az éghajlaton minden délután hatalmas eső érkezik.
A falvakat embermagas mély járatok kötik össze az úttal, így az éppen háborúskodó férfiak könnyen el tudnak tűnni az ellenség elől, majd váratlanul lecsaphatnak rájuk. Mindenfelé láttuk, ahogy a helyiek éles botokkal ásták és tartották karban ezeket a vájatokat, sáncokat a házak körül.
Meglátogattunk egy iskolát is, amit misszionáriusok tartottak fenn. Kis diákok egyenruhában ültek a padokban és épp angolul tanultak. Az angol is, néhány más helyi nyelv mellett az egyik hivatalos nyelv. Pápua Új-Guineán 841 nyelvet tartanak számon, amelyek annyira különböznek egymástól, hogy a különböző népcsoportok egyáltalán nem értik egymást. Ezért született meg a közös, több nyelvből kialakult nyelv a tok pidzsin.
Hozzászólás zárolva.