Vissza az őskorszakba - kalandok Pápua Új-Guineában
Egy idegenvezető feljegyzései
Földváry Eszter idegenvezető több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Helyi folklór
Hullafáradtan, tele élményekkel értünk vissza a szállásunkra, ahol finom vacsora várt minket. A szállodában boron kívül más alkoholt nem tartottak, ugyanis féltek attól, hogy a helyi férfiak megtámadják a hotelt és kirabolják az italkészletet. Tudniillik ők nagyon szeretik az égetett szeszeket és a sört, a bort viszont nem annyira.
Másnap megismerhettük a híres neves Sing singet. Ez egy ünnepi esemény tánccal, amit a huli férfiak adnak elő. Évente egyszer egy össznépi huli találkozót szerveznek, ahol több ezren táncolnak együtt. Nagy érdeklődéssel készültünk rá mi is.
A résztvevő táncosok kis faágacskákkal vitték fel az arcukra a festéket, testüket vörös agyaggal kenték be. Disznó farkakkal díszített övet tekertek a derekuk köré, amibe hátul nagylevelű ágakat tűztek, hogy ezek eltakarják a hátsó felüket.
A készülődés legalább egy órán keresztül tartott. Mikor már azt hittük, végre elkezdődik az előadás, a férfiak a parókáikat kezdték el felfrissíteni. Megigazították rajta a tollakat, a rőt vörös reggi-paradicsommadár farktollát, a fátyolos paradicsommadár élénk kék, csipkés fejtollát, ami kétszerese a testhosszának. Manapság sokan csirke tollakat festenek be és azokkal helyettesítik a paradicsommadár tollakat, annak ellenére, hogy ez utóbbiak megszerzése a férfivá avatás egyik utolsó próbájának számít. Két és fél óra múlva végre felálltak két sorban egymással szemben, dobokkal a kezükben és elkezdődött a tánc. Mi a füves teraszról néztük őket, mögöttük a völgy, a távoli hatalmas hegyvonulat és a kék ég. Ennél szebb díszletet nem is találhattak volna. A legnagyobb megrökönyödésünkre, 5-6 ugráló tánclépés után leálltak. Tanakodtak, fújtattak, pihentek, majd ismét nekirugaszkodtak. Újból pár ugrás és vége lett a műsornak.
Nagyon elcsodálkoztunk, hogy ez a rengeteg előkészület ezért a pár perc műsorért történt. Nekünk természetesen így is hatalmas élmény volt, lelkesen fényképeztük a színes kavalkádot.
Souvenirek huli módra
A hulik kirakodó vásárt is szerveztek nekünk, ahol magokból, vaddisznófogakból gyártott nyakláncokat, kina kagylóból faragott melldíszt, szarvcsőrű madár csőréből készült nyakdíszt, kazuár madár lábszárából előállított kést vásárolhattunk. A legkülönlegesebb egy kormos, csirkecsontokból összerakott kis ridikülszerűség volt. Ezt is megvette valaki a csoportunkból, mondván, a Met-gálán (a Metropolitan múzeum nagy divateseménye évente egyszer New Yorkban) ezt fogja viselni. Kíváncsi lennék, vajon hordta-e valaha a kissé füstös szagú, kormos csontköteget.
Veszélyben a csoport
Délután, aki akart, kirándulhatott egyet a környéken, az esőerdőben. Liánokból font függőhídon kellett átkelnünk, hogy élőben is láthassunk paradicsommadarat. Sajnos nem voltunk olyan szerencsések, hogy megpillantsuk valamelyiket, csak az egyik hangját hallottuk a távolból.
Aznap este kaptam a hírt, hogy másnap, amikor indulunk a reptér felé, az egyik klán meg akar támadni és ki akar rabolni minket. Szerencsére elértük telefonon a helyi rendőrörsöt, ahol megígérték, hogy megvédenek minket. Ebben a tudatban indultunk tovább egy újabb felfedezendő túrára, a Sepik folyóhoz. Erről és újabb kalandjainkról Pápua Új-Guineában a következő részben mesélek majd.
A Pápua Új-Guineáról szóló cikk első részét itt olvashatod:
A kőkorszakból a sugárhajtásos repülőgépek világába
Hozzászólás zárolva.