Elkezdődött a lomtalanítás. Ez már esemény lett!

Csonkolt baba, hátlap nélküli televízió, rozsda marta virágállvány, háromlábú szék, megsárgult újságok, kilyukasztott labda, kifordított esernyő, szétrohadt funér íróasztal, műanyag virágok, ruhamaradékok, fél pár széttaposott bakancs, és még mi minden egyéb értékes holmi lett egy pár perc leforgása alatt a házak elé, a lépcsők mellé, a konténerek mögé, vagy egyszerűen a játszótér mellé hajigálva.

 Hogy mikor, hogyan, és kik váltak meg ezektől a csecsebecséktől, nem tudom, mert már csak arra ébredtem hogy minden sarkon egy nagy halom kupac hever, és szinte minden kupachoz tartozik egy csoport, amelyik „én láttam meg előbb.

Tehát az enyém” metodikát követve, kezét a szemeteken tartotta, és büszkén trónolt a kupac közepén, arcán bárgyú mosollyal, várva hogy befusson az erősítés egy utánfutós tragacs, vagy egy markos haver képében, akivel felpakolhatják az egymás mellett katonás rendbe állított hajdú mosógépeket, és a konyhára nem kevés pénzt hozó öntött vas tévé állványt.

 Ebben a versenyben, sokat nem érnek az olyan dolgok, mint egy elég jó állapotban lévő könyv, mert legfeljebb csak unottan belelapoznak, hátha a volt gazdája belerejtett egy ötszázast, vagy nagyobb címletet, de elfelejtkezett rejtekhelyéről, és nem is gondolva rá, kihajította.

 Szinte megbolydult a lakótelep, és olyan emberek tucatja tűnt fel, akiket még soha nem láttam, pedig idestova 15 éve élek itt.

 Fülest kaphattak, hogy jó árúk érkeztek, és már akkor lecsaptak a szortírozó, lomtalanító emberekre, amikor azok még csak éppen hogy kitették lábukat a kapun, az első kidobandó cuccukkal, ami lehetett akármi, a vércsék már kapták is ki a gyanútlan delikvens keze ügyéből ami éppen benne volt, és nézegettek, felbecsültek, ide tették, oda tették, mi az előrébb való, min lehet könnyen, de legfőképpen tisztességes áron túladni.

 Voltak érdekes dolgok is az utcára dobva, amelyek mellett meg-megálltam, csodálkozva és gondolkodva, mert mit keres a műanyag flakonok, betelt spirál füzetek mellett példának okáért egy műanyag műláb, vagy egy protézis, de ugyanígy meglepő volt egy szinte tökéletes műszaki állapotnak örvendő tolókocsi…