Izomtrikót hozott a Mikulás a Megasztárba

Komolyra fordítva a szót, a közös dal olyan volt, mintha az iskolai ünnepség kedvéért három srác összeállt volna, hogy a próbák miatt ellóghassák a matekórát.

Lakatos Krisztián indított a Jingle Bells című klasszikussal – ezerszer mondtam már, se hangom, se hallásom, de ez az a dal, amit még én is el tudok énekelni komolyabb hamis hangok nélkül. Ettől függetlenül jól állt neki, az ő stílusa volt, a táncoscsajok között pedig annak ellenére láthatóan jól érezte magát, hogy szegényeket már megint konfekcióruhába öltöztették. Ez is egy olyan dolog, amit én nem értek ebben a negyedik Megasztárban – míg az RTL-en Náray tervezi a ruhákat, addig a tv2 a kínai piacról szerzi be őket? A második száma szerintem szörnyű volt, se a ritmus, se a stílus, semmi nem passzolt hozzá. Felejtsük is el.

Király Viktor a Santa Claus is coming to town című örökzöldet rázta ki a kisujjából – jó volt, valószínűleg pelenkás kora óta ezt éneklik a családdal karácsonykor a fa alatt. Olyan lehet ez neki, mint nekünk a Boci boci tarka. Viszont azért az milyen már, hogy a zsűri megérdeklődte a dal után, hogy milyen stílusú lemezt készít majd, és azt milyen nyelven. Miért? Ő fog nyerni? Második dalával (Where do I begin’) azért beleválasztott: Jimmy, a király ezt a számot mindjárt egy oktávval feljebb kezdte volna, de Viktornak ez nem ment, így meg a mélyek nem jöttek ki. Mindegy, popsztárnak jó lesz. 

Fekete Dávid a Neoton família karácsonyi dalával próbálkozott, de sajnos a kórus erősen leénekelte. Kár volt egy ilyen számot, amihez minden egyes magyart ezernyi emlék fűz, ennyire érzelmek nélkül, monotonon előadni. Másodszorra az Aladdin betétdalával áll színpadra, ami addig teljesen semmilyen nem volt, amíg a Megaband vokalistája (már múltkor is emlegettem, ugye) be nem lépett. A csaj jó, és kész. Friderikusznak köszönhetően – mert Dávid elfelejtette bemutatni – meg is ismerhettük: Veres Mónikának hívják. A Mónika nevet kérem, küldjék az én telefonszámomra.