„Könyörgöm, Fiala János! Ne gyere még haza!”

De megnyugodtam, hiszen dr. „mindenlébenkanál” Ágnes asszony, és az egyes sorszámú szexbombának kikiáltott Virág beáldozta magát, és éber, bár kicsit hangos virrasztásának köszönhetően mindenki túlélte.

Alig vártam, hogy a kellemes szafaris állati fotóvadászatot az egyik fél csapattal végig élvezzem, ám a mi János urunk és „romavajdánk” Guszti majdnem véres küzdelme ,-ezt szinte lehetetlenné tette.

Az már kezdetektől érezhető volt, hogy Fiala nem lesz egy könnyű eset se a társaság, se önmaga számára. Ám hogy éppen a pisszegősnek induló víziszafari adja majd az első hangos küzdelemre az indítékot, azt senki sem gondolta.

„Ne viselkedjen úgy, mint egy rajkózenekar” – próbálta a csend élvezetére figyelmeztetni János úr a krokodilok között is harsogó Bódi családfőt, aki viszonzásul „agyrémnek” nevezte őt.

Elszabadult a pokol, és tovább forrt az afrikai levegő…Morgott, berzenkedett, kötekedett, duzzogott és elégedetlenkedett egész nap, még a csirízes helyi gasztronómiai finomságnak sem örült. Eszembe jutott, hogy vajon mit kezdene a konkurens csatorna Gjon rambójával egy dzsungelben. Két klímaxos férfi… Belegondolni is szörnyű!

Mindenesetre az egyértelmű, hogy a mézes-mázos ám „sz…keverő” Bódi páros, és a szép,de ezzel együtt buta(?) nők nagyon irritálják.

János úr a végsőkig feszült, majd kiakadt, és közölte: „Nem ér nekem annyit Afrika, hogy itt maradjak és elviseljem Bódiékat!”

Szomorú lennék, ha tényleg feladná, mert egy igazán őszinte könyvet írhatna arról, hogyan lehet őt és „más”-okat elviselni.

A tegnapi nap vesztese azonban mégsem Fiala, hanem a sokpálcás ember, a szívét kitáró Kozsó lett, akit próbára küldtek.  (Pedig ő aztán mindenki szeret…mégis összeférhetetlen?)

Olyan ez, mint egy tanulságos La Fontaine mese. Állati!

De akkor hová tűntek az emberek…?