Milyen a tökéletes karácsonyi ajándék?

Bronzvasárnap gondolkoztam el ezen, éppen, amikor kiléptem a harmadik pláza ajtaján, megpakolva feleslegesnél feleslegesebb ajándékokkal. Mert hogy mit is vásároltam? Bevallani is szégyellem: nyakkendőt díszdobozban a sógoromnak, nyaksálat a nagypapámnak, angyalkás dobozt a kedvesem anyukájának. Egyszóval csupa olyan dolgot, amiből már amúgy is több tucat van nekik otthon, és amire egyáltalán nincs is szükségük.

Pedig lehetett volna jobbat is kitalálni, csak éppen ez a baj: nincs időm gondolkozni a lehetséges meglepetéseken, ahogy másoknak sem. Karácsony előtt sincs több időnk, mint máskor, csak ilyenkor még a sok-sok bevásárlást is el kell intézni, és nyilván minél gyorsabban próbáljuk letudni, hogy  végre hazamehessünk, és végignyúlhassunk az ágyon. Hát emiatt lesz a jó ajándékötletekből nyakkendő. Rosszabb esetben nyakkendőtű.

Pedig én még azok közé tartozom, akik nem átallanak leülni a dolgozóasztalukhoz, és készíteni valamit. Nem venni, készíteni. Mert ez nemcsak a megajándékozottnak jó, hanem nekünk is. Érezte már, hogy mennyire ki tudja kapcsolni az embert például a kötés? Pár évvel ezelőtt egy nyaksálat kötöttem valamelyik családtagomnak. Igaz, nem volt olyan szép, mint ez a mostani, de sokkal értékesebb volt. És szinte minden nap már azokat az esti órákat vártam, amikor leülhetek a fotelbe, és köthetek, miközben megy a tévé, vagy valakivel beszélgetek… Nagyon jó volt…

Következő évben le tudtam gyűrni az egész évben „felgyűlt” számítógépundoromat, és diavetítést készítettem: tudják, mennek a képek, rájuk lehet írni bármit, és alatta zene. Nem nehéz, nem kell a technika ördögének lenni. Csak pár kedves, közös fotó kell, meg egy hangulatos dal. És ennyi.

Vagy mi is lehetne jobb ajándék a kedvesünknek, mint egy szép kis könyv, amelybe mi írjuk le vele kapcsolatos élményeinket, érzelmeinket. Kipróbált ajándék, és garantálni tudom: kőszívűnek kell lennie a megajándékozottnak, ha nem sírja el rajta magát…